Első

Vége az órának! – hallatszottak a megváltó szavak, néhány perccel a csöngetés előtt. A diákok álmatagsága rögtön eltűnt, felélénkülten szedték össze a holmijukat vették a kabátjukat, hogy szinte pánikszerűen elhagyhassák az iskola épületét. Az volt aznap az utolsó óránk. Az órát egy nagyon csinos, fiatal tanárnő tartotta. Szőke haja és kedves arca volt, apró szeplőkkel. Alakja nem olyan volt, mint a modelleké, inkább átlagos, mint szép. Feneke kerek és valamivel nagyobb az átlagosnál. Mellei szépen fejlett, formás példányok... Akkoriban 16 éves voltam, ő a huszas éveinek közepén járhatott. Nagyon tetszett nekem, és reméltem, hogy én is neki. Már jó ideje meg akartam szólítani, de nagyon sokáig nem mertem, félve a visszautasítástól. Most azonban láttam, hogy szemével int: maradjak még – vagy legalábbis nagyon reméltem, hogy ezt jelenti az a szemvillanás. Így tehát megvártam, amíg a többiek kimennek – a haverjaimnak mondtam, hogy van még egy kis dolgom, ne várjanak meg a suli előtt. Én még egy ideig tettem-vettem a cuccommal, szándékosan húzva az időt, hogy a leglassabbak is eltűnhessenek.

A tanárnő nem is nézett rám, a naplót és a holmiját szedte össze. Amikor az utolsó diákok is távoztak, magához intett. Szép arca kemény vonásokat vett fel:
– Hogy képzeled azt, hogy egész órán a melleimet bámulod? – támadt nekem minden bevezető nélkül. Én teljesen tanácstalan voltam, egyáltalán nem számítottam erre a lehetőségre. Esetlenül elnézést kértem, és már mentem volna a kabátomért, amikor megállított.
– Tetszem neked? – kérdezte egészen más hangon.
– I.. igen – válaszoltam halkan. Elmondta, hogy én is tetszem neki, de egy ilyen vonzalomnak semmi értelme, mert úgysem alakulhat ki belőle semmi, mert az tilos lenne, ráadásul a korkülönbség, satöbbi, satöbbi. Közben a tanári asztalra támaszkodott, és véletlenül lelökte a tollát. Egyszerre hajoltunk le érte, úgyhogy az arcunk egy pillanatra szinte egymáshoz ért.

Lassan egyenesedtünk fel, a tanárnő a szemembe nézett; elvesztem azokban a mélykék szemekben, éreztem, ahogy magukkal rántanak. Teljesen elvesztettem az öntudatomat, a külvilág eltűnt számomra. Átkaroltam, és megcsókoltam. Nem ellenkezett.