Áramszünet

A vihar csak pár percig dübörgött, mostanra átáztató zápor maradt csak belőle. A villámok hegyes tüskéi átszúrhattak valamit az elektromos hálózat szövevényes rendszerében, mert a lakásomban kialudt a világítás. Áramszünet! Ritka, de kellemetlen időszak, a civilizáció kéretlen kérdése, hogy: "emlékszel még, amikor nem volt még áram sem? "
– Emlékszem! – válaszolok könnyedén, mert imádom a gyertya és a petróleumlámpa sárgásan meleg fényét. Tartok is mindig ezekből itthon, és mivel a dohányos is vagyok, a sötét nem ért felkészületlenül. Gyújtóm fényénél megkerestem a parafin rudakat, és már is gyertyafény táncolt a polcokon. Minden, amivel az estét ki akartam tölteni áramfüggő, így nem tehettem mást, kinyitottam egy üveg , és elővettem a könyvemet. Nem olvastam még erotikus művet, de ez tetszik. "Nem tudni mi ez, a csak a pillantás súlyával mérhető, édesen borzongató energia, ami átütve a levegő szigetelő rétegét, szavak nélkül kelti fel a vonzalmat férfi és nő között. " olvasom éppen ezt a részt, amikor kopognak.

Van csengőnk is! Mondom magamban, de egyből eszembe jut, hogy most az sem működik. Bosszankodva, hogy nem tudom meg mi lesz azzal a férfivel és nővel, megyek ajtót nyitni.
– Ne haragudjon, de elment nálam az áram és ki is zártam magam. – mondja az ázott lány az utcából. Két kezével a vállait fogja, haja egy csutak víz, látható, hogy fázik.
– Gyre be! – tegezem le egyből, az öregebb jogán. Egy kicsit el is gondolkodom ezen, hiszen nincs is akkora korkülönbség, én 29 vagyok, a lány talán 21. Ez lenne a magázásnyi távolság oka?
– Szia! Én Tamás vagyok! – nyújtom kezem.
– Szia! Hajnalka vagyok! – tegez vissza szerencsére, de oly bájos hangon, hogy megremeg a titánból öntött bensőm.
– Ülj le! Kérsz egy pohár ? – kérdezem, mint egy udvarias vendéglátó, pedig elegem volt mára mindenkiből. Talán ha nem ennyire kedves hangú ez a nedves lányka, aki Hajnalka, lehet, hogy hívok egy lakatost, és úgy intézem, hogy mihamarabb visszatérhessek a könyvemhez. De volt ebben a lányban valami, ami a barátságosnál kedvesebb, a bájosnál édesebb.
– Köszönöm, de most valami erősebb jobban esne! – mondja, de hangja oly lágy és esdeklő, hogy nem tudok ellenállni, szolgaként megyek a bárszekrényhez.

Boromat eltüntetem, csiszolt poharakat veszek elő, jeget hozok, és Whisky-t töltök.
– Parancsolj! Itt az erősebb. – adom át, a szépen csomagolt italt.