Születésnapi ajándék

Péntek este van. A barátomnak a szülei nincsenek otthon és át lettem hívva, én meg persze kapok az alkalmon. Hisz imádok vele lenni és őt is, imádom. Itthoni szokásos dilemma, pedig már elég régóta együtt vagyunk ahhoz képest, hogy ne túlzottan érdekelje mennyi smink, vagy milyen ruha van rajtam, de azért bennem még mindig meg van, azaz átlagos izgalom. Így még sose volt, hogy egy egész este egyedül, anélkül, hogy izgulva néztük óráinkat, mikor lépnek be a zavaró tényezők. Egy öcsike, egy hugica vagy esetleg egy idegesítő anyósjelölt. Más szóval ez az este máshogy indult, mint a többi. Átkutatva szekrényemet, egy piros ing mellett döntöttem, amihez egy fekete nadrág társult. Kellemesen feszült rajtam, kiemelve domborraimat, amit persze néhol én elég nagynak találtam. 5perc sminkelés után indultam el a barátomhoz, szinte fütyörészve.

Körülnéztem és megakadt a szemem a csillagokon, a teliholdon és még mindig a Göncöl szekéren, ami kedvencem mindegyik közül. Talán azért, mert egy kellemes emlék fűz hozzá, vagy azért, mert általában csak ezt találom meg a csillagok között, nem tudni. Bekanyarodva utcájukba már messze láttam, hogy ott áll és engem vár. Mindig szerettem ezt benne. Előre várt, sose késett. Odaérvén lassan adtam volna neki köszönő csókom, de ő eltolt magától. Azt hittem valami baj van, de, amikor a háta mögül előhúzta a piros rózsát csak mosolyogni, tudtam. A kedvenc virágom. Vörösen izzott az utcák fényeiben, akárcsak a szerelmünk. Ekkor rávetemedtem és egy hatalmas csókkal, köszöntem meg. – Ez még nem minden! – említette meg, amire csak értetlenül tudtam nézni. Beinvitált a házba.

Lassan vette le rólam a kabátomat és leültetett az ebédlőasztal székébe. Sejtettem mi következik, hisz előttem egy romantikus gyertya lángolt az asztal közepén, két oldalán egy-egy boros pohár, tányér és evőeszközök. Felmerült a gondolat, hogy ez most tényleg igaz? Az én barátom főzött nekem? Alig mertem elhinni, de amikor tálcán hozta be a vacsorázni szánt ebédet elérzékenyültem. Ő csinálta, Ő készítette. Ő, akiből sose néztem volna ki. Elém rakta a meleg ételt, ami csak úgy gőzölgött. A forró gőzben alig tudtam kivenni arcvonásait, sunyi kis mosolyát. Nem tudtam megállni, hogy meg ne lepődjek.