Nem bántam meg 1. rész

Szeretek munkaidő után maradni még, mert ilyenkor csendben, a megszokott napi ricsaj és folyamatos telefoncsörgés nélkül könnyebben tudok a dolgaim végére érni. Azon a téli estén is így történt. Ránéztem a csendben kattogó faliórára és örömmel töltött el, hogy fél órán belül végzek. Gondoltam készítek egy jó forró teát, s miközben elkortyolgatom, az asztalomról is lekopik napi feladatom maradéka.

Elindultam hát az iroda konyhájára, s félúton nem kis meglepetésemre észrevettem, hogy Évánál, az asszisztensünknél még mindig világos van. Éva 28 éves, egy gyönyörű kislány anyukája, s a munkaidő végeztével szinte azonnal rohant haza. Ezért is lepődtem meg, hogy ő még mindig bent volt, így elindultam az irodája felé, hogy "felelősségre vonjam". A vastag szőnyeggel borított folyosón szinte teljesen sötét volt, s a félig nyitott ajtó előtt – már nem is tudom, hogy miért – megtorpantam, s néztem Évát, ahogy az asztalán álló monitorra mered. Csendben figyeltem és már kezdtem kínosan érezni magam, hogy a sötétből leselkedek, mikor Éva alig észrevehetően, de félreérthetetlen módon, sóhajtott egyet. Levegőt is alig mertem venni, s már menekülni szerettem volna, de a rám nehezedő csendben minden apró mozdulatomat hatalmas csörömpölésnek véltem. Így megdermedve és az esetleges felfedezéstől rettegve, bénultan, tovább bámultam Évát.

Éva nem egy gyönyörű nő, nem fordultak utána az utcán, de semmi kivetni valót nem lehet mondani az alakjára, s akkor ott, a monitorra meredt tekintettel, az asztala előtti székben hátradőlve úgy tűnt, hogy a világ valamennyi erotikus kisugárzása az asztalánál összpontosult. Nézte a monitort és mivel íróasztala eltakarta, csak a bal vállának ritmikus mozgása adta tudtomra, hogy Évának a kéjjel van randevúja. Az apró sóhajok rendszertelenül törtek fel belőle, s talán egy kicsit illúziórombolón is hatott, hogy jobb kezével az asztalon lévő egérrel irányította a monitoron lévő képet. Egyre jobban, s egyre erőteljesebben mozgott a válla, látni lehetett rajta, hogy már nem ő irányítja a történéseket, hanem a vágy és a beteljesülés ígérete. Miközben átéléssel, s még mindig a monitort figyelve simogatta punciját jobb kezével kigombolta hófehér blúzát, látni engedve apró kis köldökét, s formás melleit kiszabadította a melltartó fogságából. Mellbimbói, mint apró rügyek meredtek előre, s ő érzékien, hihetetlen szeretettel és szenvedéllyel kezdte el simogatni őket.