Álom vagy valóság?

17 voltam, Budapest melletti kis városban laktam szüleimmel, amikor kivételesen egyik nap fantáziálgattam egyik osztálytárs nőmről. Nem sokat láttam csak ritkán, mivel csoportbontásban volt az osztályom, s csak irodalom órán és törin láthattam, nagyon szép volt. Gyönyörű szőke-, göndör haj, kék szem, csini test! Ellenállhatatlan mosolygása, amit gyakran tett persze ritkán rám is. Akkor zavarba is jöttem picit, szóval az a nő teljesen magával ragadott! Pedig az ideálom barna hosszú haj... stb. Aznap 2. óra szünetébe odajött a fiú társasághoz, akkor épp beszélgettünk valami baromságról, ahogy általában mindig. Sajna érettebbnek tartottam magam mindig tőlük, de ha nincs más, meg gátlásos vagyok, akkor marad ez. Odajött egyik barátnőjével, s nem is figyeltem aznap, hogy egy csini miniszoknya volt rajta. Nem tudom mi ütött belém, de odaszóltam neki, hogy milyen szépek a lábai.

Egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarba hoztam volna, leült mellém a padra, s a srácok elkezdtek fütyülni. Ami valószínűleg nagyon imponált neki, mert egyből odasimult a lábamhoz; a padra hajolt s a leckéét kezdte írni. Közben elváltak útjaink a nap folyamán. Épp mikor hazafelé menet az öltözőmhöz a kabátomért siettem, ő pont akkor a túlsó oldali szekrénysoron babrált a szekrénye zárjával. Nem láttam egy árva teremtett lelket sem. Mögé léptem s kezét megfogva, én idióta bele törtem a kulcsot a zárba. Hirtelen felém fordult s elég rémisztő képet vágott! Azt hittem ott megver, de csak annyit tudtam mondani neki, hogy szaladjunk haza hozzánk egy fogóért, kiszedem a zárból a kulcsot, s visszajövünk. Természetesen utána átszaladhat egy kulcsért a barátnőjéhez, ráadásul kiengesztelem majd valahogy, ahogy akarja, ezt persze még akkor nem "úgy" gondoltam.

Elindultunk hozzánk, késő ősz volt, tócsával volt teli az út, csodálkoztam, hogy így pörögnek az események, persze azonnal kapóra jött még egy dolog, mégpedig a csaj ruháját összecsapta egy ámokfutó motoros sárral. Nem nagyon izgatta, azt mondta ez nála mindennapos! Fura... gondoltam magamban. Bekísértem a házba, mindenhová ő lépett be elsőnek, s meg is jegyezte, hogy milyen illedelmes vagyok, persze csak azért, hogy láthassam a fenekét. (ezért olyan udvariasak a fiúk. ) Beértünk a nappaliba és mondtam, hogy üljön le, mindjárt keresek egy szerszámot, s akkor visszamegyünk. Vissza is értem hamar, aztán mikor felállt, észrevette, hogy sáros a szék és megkérdezte:
– Ezt én műveltem?