Hogyan veszítettem el...

Annyira szeretek arról beszélni, hogy nálam hogy kezdődött ez a hatalmas álomvilág, amit szexnek hívnak.
Úgy történt, hogy 16 éves koromban egyedül fürödtem délután otthon a lakásunkban. Természetesen csöngettek, méghozzá kétszer. Na, ez a postás lesz – gondoltam magamban, és nem is tévedtem nagyot. A táviratkihordó volt.
Ezt akkor még nem tudtam, csak magamra tekertem egy vékony frottírtörülközőt, és rohantam ajtót nyitni. Kinyitottam, és ott állt döbbent szemekkel ez az ennivaló negyvenes pasi. Ilyen kívánatos pipit, mint én, még sohasem látott.
Nagyot nyelt, és elmakogta, hogy táviratot hozott. Észrevettem, hogy dísztávirat, és azonnal összecsaptam örömömben a kezem, meg felvisítottam, mert tudtam, hogy csak az unokanővéremtől érkezhetett. Végre megszülte a kicsijét! Annyira örültem, hogy elkaptam a postás bácsi száját, és hatalmas csókot nyomtam rá.
Azt persze képzelheted, hogy ezektől a hirtelen mozdulatoktól leesett rólam a törülköző. Ott álltam vizesen, örömtől ragyogva, és természetesen holt meztelenül, mint egy hamvas őszibarack.
Azt hiszem, a pasinak nem voltak kötélből az idegei, és még kevésbé a micsodája. Hála istennek. Oh... most is beleborzongok, ha visszaemlékszem, mi történt ezután.
Megkérdezte, van-e valaki itthon, én meg naivan visszakérdeztem: nincs, miért? Ő meg se szó, se beszéd ölbe kapott, maga után az ajtót, és hiába kapálóztam, le sem tett, míg a díványhoz nem értünk a nagyszobában. Akkor már egy kicsit megijedtem, de nem volt visszaút.