Tortúra

Megtelik levegővel a tüdőm, nagyot sóhajtok, a gyomrom megint összerándult. Ismét felébredtem. Mennyi lehet az idő? Még csak éjfél múlt... még csak 10 perce aludtam el, az előző felriadás után azt hittem végre a reggel fog megtalálni, de nem. Fürkésző szemeimmel a sötét szobát kémlelem, minden a helyén van. Végülis ki mozdított el volna bármit is? Hülye vagyok, hogy mindig nyugtalankodom, ha felébredek éjjel. Oldalamra fordulok, az ablak felé néz testem, szembogaram összeszűkül mikor az egyik bekandikáló fénycsíkra téved. Milyen nyugalom van kint. Úgy érzem kilógok ebből a globális rendből azzal, hogy mélán forgolódva, makacs görccsel a gyomromban éjnek idején csak várom, várom, hogy jöjjön végre a felszabadító alvás. Persze, hogy az ágy másik felére téved a kezem. Hideg. Hideg és üres, olyan, mint a szívem, pedig csak pár órája mentél el. Gondolatokat, emlékeket ások elő az agyamból, hátha megnyugszom és elnyom az álom.

Elmosolyodom. Emlékszem, mikor először találkoztunk. Olyan zavarban voltam, mint még soha, és TE váltottad ki belőlem... Mondom magamban a párnája felé fordulva, mintha ott feküdne és érdeklődve hallgatná nosztalgiázásom. Éppen a könyvtárból léptem ki, emlékszel még? És te bambán motyogtál a telefonodba, valami kollégáddal beszéltél. Emlékszel? Én emlékszem. Ugyanis nekem jöttél, és mind a hat könyvet sikerült kiütnöd a kezemből, amit nagy vigyázva a mellkasomnak szorítottam, mintha valami kincs lenne. Persze el is felejtettem mogorva lenni, amikor a szemedbe néztem. Igen, tudom, hogy csak egy elnyűtt trikó volt rajtam melltartó nélkül, ne is emlékeztess. De bele is pirultál, amikor észrevettem hova tévedt szép szemed világa. Hm. Az a két szép szemed.

Már nem tudom folytatni a gondolatot, súly nehezedik szemhéjamra. Igen, a szemed...
Újra görcs ránt egyet a gyomromon, szemem kinyílik, ismét nyugtalanul pásztázom körbe a szobát. Mennyi az idő? Még fél egy sincs. Álmodtam valamit, de nem emlékszem rá Arra ébredtem, hogy olyan érzésre keltem fel, mintha megijesztett volna valaki. Talán Veled történt valami? Ismét a Te oldalad felé fordulok, de még mindig nem vagy ott. Pedig reméltem, hogy ami eddig történt csak álom volt, és most igenis ott vagy mellettem, nem sok-sok kilométerre tőlem.