Hűvös reggel, forró este
Összeütöttem egy sztorit, nem nagy durranás, de lesz ez még jobb is!
Évi barátságtalan, hűvös őszi reggelre ébredt pénteken, semmi kedve nem volt felkelni, pedig igyekeznie kellett, hosszú nap állt előtte. Először az a sok unalmas óra az iskolában, de utána jön a mindennél jobban szeretett kosárlabda edzés. Kelletlenül készülődött, közben újra és újra beugrott neki egy számára oly kedves arc. Imivel két éve voltak osztálytársak, eleinte nem voltak túl jóban, de aztán kezdtek összebarátkozni, ám ennél tovább eddig nem mentek. Nemrég vette észre Évi, hogy Imi kezd máshogy nézni rá, és az ő szíve is kissé gyorsabb ütemben vert, akárhányszor csak a fiú ránézett. Évi érezte, hamarosan történnie kell valaminek, de álmában sem gondolta volna, hogy ez a mai napon fog bekövetkezni.
Elég gyorsan teltek a suliban az órák, az utolsó előtti lyukasóra volt, beteg lett a tanár, helyettesítés meg nem akadt. Évi a kosárcsapat tagjaival lelkesen beszélgetett a soron következő meccsről, közben néha oda-odapillantott Imire, a fiú folyamatosan őt nézte. Egymásra mosolyogtak, tudták, érezték, a mai nap még tartogat meglepetéseket. Nehezen telt el a hét utolsó órája, az osztály lelkesen özönlött ki a teremből, ki a suliból. Éviék jókedvűben indultak az öltöző felé, a lány imádott kosarazni. Bementek a tornaterembe, amíg az edző megérkezett, elkezdték a bemelegítést. Kemény, de jó hangulatú edzés volt, Évit annyira magával ragadta, hogy csak a végén vette észre, Imi a szőnyegeknél üldögélt és őt figyelte. A lány zavarba jött, amikor tudatosult benne, a fiú végignézte az edzést. Kissé zavartan indult meg a kijárat felé, ahol a szőnyegek is voltak, Imi felpattant, mosolyogva mondta neki, nagyon tetszett a játéka. Évi picit elpirult, halkan megköszönte a srácnak a bókot. A fiú megkérdezte, nem túl fáradt-e, elmehetnének valahova. Évi boldogan egyezett bele, nagyon hamar el is készült.
Egy hangulatos kis helyre ültek be, ahol finom szendvicset is lehetett kapni, Évi farkas éhes volt, Imi jókedvűen nézte, ahogy falatozik. A lány nagyon fel volt dobva, nagyon jót beszélgettek a fiúval. Lassan aztán menni készültek, Imi megkérdezte, lenne-e kedve még elmenni hozzájuk, ott mégiscsak kettesben lehetnének.
Évi barátságtalan, hűvös őszi reggelre ébredt pénteken, semmi kedve nem volt felkelni, pedig igyekeznie kellett, hosszú nap állt előtte. Először az a sok unalmas óra az iskolában, de utána jön a mindennél jobban szeretett kosárlabda edzés. Kelletlenül készülődött, közben újra és újra beugrott neki egy számára oly kedves arc. Imivel két éve voltak osztálytársak, eleinte nem voltak túl jóban, de aztán kezdtek összebarátkozni, ám ennél tovább eddig nem mentek. Nemrég vette észre Évi, hogy Imi kezd máshogy nézni rá, és az ő szíve is kissé gyorsabb ütemben vert, akárhányszor csak a fiú ránézett. Évi érezte, hamarosan történnie kell valaminek, de álmában sem gondolta volna, hogy ez a mai napon fog bekövetkezni.
Elég gyorsan teltek a suliban az órák, az utolsó előtti lyukasóra volt, beteg lett a tanár, helyettesítés meg nem akadt. Évi a kosárcsapat tagjaival lelkesen beszélgetett a soron következő meccsről, közben néha oda-odapillantott Imire, a fiú folyamatosan őt nézte. Egymásra mosolyogtak, tudták, érezték, a mai nap még tartogat meglepetéseket. Nehezen telt el a hét utolsó órája, az osztály lelkesen özönlött ki a teremből, ki a suliból. Éviék jókedvűben indultak az öltöző felé, a lány imádott kosarazni. Bementek a tornaterembe, amíg az edző megérkezett, elkezdték a bemelegítést. Kemény, de jó hangulatú edzés volt, Évit annyira magával ragadta, hogy csak a végén vette észre, Imi a szőnyegeknél üldögélt és őt figyelte. A lány zavarba jött, amikor tudatosult benne, a fiú végignézte az edzést. Kissé zavartan indult meg a kijárat felé, ahol a szőnyegek is voltak, Imi felpattant, mosolyogva mondta neki, nagyon tetszett a játéka. Évi picit elpirult, halkan megköszönte a srácnak a bókot. A fiú megkérdezte, nem túl fáradt-e, elmehetnének valahova. Évi boldogan egyezett bele, nagyon hamar el is készült.
Egy hangulatos kis helyre ültek be, ahol finom szendvicset is lehetett kapni, Évi farkas éhes volt, Imi jókedvűen nézte, ahogy falatozik. A lány nagyon fel volt dobva, nagyon jót beszélgettek a fiúval. Lassan aztán menni készültek, Imi megkérdezte, lenne-e kedve még elmenni hozzájuk, ott mégiscsak kettesben lehetnének.
Ez csak a történet kezdete, még 4 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
amúgy nagyon tetszett a történet, kicsit rövidre sikerült.....csak így tovább...