Álom 19. rész

Esetem nem a korai fiatalkoromban esett meg, hanem már túl voltam a harmincon, amikor sok keresés után belebotlottam egy nőbe. Volt elég szexuális esetem, volt amelyik jó volt, volt amelyik felejtendő olyan pocsék volt... De valahogy mindig is éreztem, hogy valami hiányzik a dologból... Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi, de a korábbi együttlétek főleg a testiségről szóltak én pedig nagyon érzelmes ember lévén hiányoltam valamit. Ez a nő egy látszólag jelentéktelen nő volt, semmi dekoratív, hivalkodó vagy feltünő nem volt rajta. Valahogy megfogott... Aztán elkezdtünk beszélgetni, sokat beszélgetni és egy idő után mindketten azt vettük észre, hogy kezd valami vonzalom, amolyan láthatatlan kötelék kialakulni közöttünk, amely az idő elteltével mind jobban erősödött. Aztán az egyik beszélgetés alatt elkezdett valami bizsergés végigfutni rajtam. Ismerős volt az érzés, de ugyanakkor ismeretlen is.

A kis nő éppen belefogott valami okfejtésbe, de bennem szép lassan elhalkult a környezet zaja, kezdett megszűnni a világ és csak őt láttam. Hölgyem nem vette észre a változást rajtam, mert közben zavarom leplezése érdekében sűrűn bólogattam és hümmögtem jelentőségteljesen mondandóján. Aztán egyszer csak "felgyúlt a lámpa", megfogtam a vállát, magam felé fordítottam, belemarkoltam a hajába a tarkójánál, erre elállt a szava, és mint aki a mélybe veti magát, megcsókoltam. Magam is meglepődtem, mert úgy csókoltam, mint eddig soha senkit. Először tiltakozott, de határozott, ugyanakkor érzéki csókomnak nem tudott ellenállni, közelebb lépett s karjai szép lassan átöleltek, s éreztem, hogy csókom választ talál, de milyen választ! Én is átöleltem karcsú, vékony derekát, drága vállát és belevesztem a csókjába. Soha így nem csókolt senki! Aztán így is maradtunk több mint másfél órán keresztül. Csak csókoltunk, ittuk egymás lényét, simogattuk a másikat, belevesztünk a gyönyörbe. Mennyei volt!

Az, hogy én azt a csókot kaptam amit eddigi életemben kerestem, kutattam, de nem találtam és most egyszercsak megkaptam, minden képzeletemet felülmúlta! De az ölelése, istenem, az ölelése! Mintha abból a kis nőből az évek alatt felgyülemlett elfojtott szeretet és érzékiség hiánya robbant volna ki.