Az imperator

Miért? – kacsintott vissza az asszony és egy apró, sejtelmes mosoly jelent meg a szája szélén. A kérdésre hősünk bágyadtan huppant vissza a szalmazsákra. Érezte, ezt a mai estét már csak néhány gall bitang teheti élvezetessé. De Thébában nem lévén gall, lecsukta a szemét és csak arra gondolt:
– Mi a frásznak kellett nekem Egyiptomba jönnöm?
– Dromenhot! Hozz ! – kiáltott a nő az ajtóban álló fegyveres őrnek. – Ne siess! Kecses lépésekkel odament a férfihez, aki már teljesen feladta tervét – Cleopatra szívének meghódítását – és így szólt:
– Róma és Itália ura és parancsolója, a gallok leigázója, Mezopotámia meghódítója, Pompeius legyőzője! A harcmezőn nincs ki nyomodba érjen, de a hálószobában nyúllá változol?!? Nem ezért hódítottál meg engem is. Azt akarom, hogy a hadvezér szóljon belőled most is, mindenkor.

Csöndben ültek egymás mellett egy darabig. Egymás kezét fogva, egymás szemébe nézve. Ekkor a férfi felkiáltott:
– Megvan! Tudom mi lesz a következő! Soha senki sem mondhat ellent Julius Caesar-nak! Igen, ez lesz a jó! Hüvelyk és mutatóujjával állát közrefogva simogatva föl s alá mászkált a szobában. Hol a plafont nézte, hol a nőt. Látszott rajta, hogy problémái megoldódni látszanak. Tehetsége és esze most se hagyta cserben. Tudta mi a következő lépés. Odatérdelt a bámuló a nő elé, megfogta kezét, csókot lehelt rá majd így szólt:
– Most, kedvesem, most jött el a perc hogy egész Európa a lábam előtt heverjen. De mit se érek az egész világgal se ha tudom, otthon senkise vár. Már ha ugye van nekem otthonom. Dromenhot lépett be egy ezüsttálcával, rajta két pohár, szőlőfürtök és egy kancsó, borral töltve.
– Mondtam, hogy ne siess! Ahh, tedd le gyorsan és távozz. Ne engedj be senkit, még ha a város dől is össze!... Használhatatlanok! – morogta