A kínpad

Mire a szobába értem a fiú már a padra volt kötözve.
A padon fekvő, kamaszosan bájos arcú kölyök talán 18 éves lehetett. Nem volt túl izmos, inkább inasnak lehetett nevezni. Közel 180 centi volt, így majdnem a pad teljes hosszát elfoglalta.
A szerkezet a középkorban használatos kínpad modern változata volt. Az asztal fej felöli végénél egy gumival bevont fém kerék – olyan, amiket hajóajtókon is látni – volt. Ezzel lehetett a kötelek feszességét szabályozni. A kerék mellett két kapcsoló volt. Az egyik azt szabályozta, hogy melyik kötél feszüljön meg, ha a kereket elforgatják, a másikkal azt lehetett beállítani, hogy mennyivel nyújtsa meg a padon fekvőt egy teljes fordulat. Az áttét nagyban hasonlított a túrabicikliken használtakhoz.
A fiú anyaszült meztelenül feküdt az asztalon. Nagy, barna szemeivel ijedten nézett rám, mikor beléptem.
– Szóval, Mark, te volnál az egyik kis cinkos.
A fiú a plafont bámulta.
– Ha nem csalódom, tudod miért vagy itt?
Semmi válasz.
– Jól van – folytattam – játszhatunk így is. Ráérünk egész éjjel. Ha netán ma nem tudom meg, amit akarok, talán majd holnap. Persze, ha elmondanád, amit tudni akarok, sok fájdalomtól kímélhetnéd meg magadat.
– Ahogy akarod – odaléptem a kerékhez, a legnagyobb fokozatra állítottam a feszesség szabályzót – így egy teljes fordulat két cetivel nyújtotta meg az áldozatot – és egyszer körbefordítottam a kereket.
A fiú teste megfeszült, mintha csak egy nagyot nyújtózott volna. Bordái enyhén kirajzolódtak a mellkasán. Egy szusszanást sem hallatott.
– Gondolom, most azt hiszed kemény kölyök vagy. Hadd adjak egy tanácsot: végül mindenki beszél. Ez a szerkezet igen kegyetlen dolgokra képes. Elmesélem mi fog történni. Lassan, apránként fogom tovább mozdítani a kereket. A nyújtás először a végtagok izmaira hat, enyhe nyújtást, majd egyre erősödő feszülést fogsz érezni. Aztán a váll – és hasizomzat jön. Ez már igencsak kellemetlen. A tested addigra már szép ívelt lesz, minden súlyod a gerincedre nehezedik majd. Ezután az izmok már nem tudnak természet adta kereteiken túl nyúlni, így az izületekre hárulnak a továbbiak. A könyékre és a vállakra – elsősorban. Ekkor már minden lélegzetvétel nyilalló fájdalmat okoz.