Tavaszi mese

Vannak emlékek, amiket az időnek nem kell megszépítenie. Amik tisztán élnek az ember emlékezetében. Megörződnek és megmaradnak ugyanúgy, mint a régi fényképek. Ezeket a dolgokat nem lehet megválogatni, akaratunkon kívül véssük őket örökre a szívünkbe és a lelkünkbe.

Ez az éjszaka sem úgy indult, mint amiből egy ennyire kedves emlék lesz. Egy házibuliból tartottunk hazafelé, kellemes debreceni tavaszi este volt, de siettünk. Neki haza kellett érnie, engem pedig még visszavártak a többiek. Másnap korán reggel a szülei után kellett utaznia Budapestre, és ki akarta pihenni magát. Emlékszem, amikor először hazakísértem nem engedett még a kapujukhoz sem, egyáltalan kicsit nehezen engedett közel magához. Boldog érzés volt arra gondolni, hogy most már teljesen természetes, ha az ajtón belülre is elkisérem.

Kis keze kellemesen pihent az enyémben, mikor becsukódott mögöttünk a lépcsőház ajtaja és elindultunk a lépcsőn felfelé. Átkaroltam a derekát és a nyakához hajoltam. Beszívtam az illatát, és boldognak éreztem magam. Ami ilyenkor a legjobb tud lenni az az, ha érzed hogy a másik is boldog. Ő megállt és felém fordult, mosolygott az egész lány, nemcsak a szája, hanem a szemei is. Átkarolta a nyakam és megcsókolt. Imádtam ezt. Nyelvét hevesen dugta a számba és vad táncba kezdett az enyémmel, közben közelebb simult hozzám és én ebből már tudtam hogy megkívánt, hogy a srácok már hiába várnak ma este vissza és hogy reggel nagyon fáradtan fog megérkezni a fővárosba...

Átöleltem a derekát, kezemmel vegigsimítottam a hátát. Ő a hajamba markolt és éhes vággyal csókolt tovább. Imádtam, ahogy be tudott indulni, ahogy magával repített és elvarázsolt. A fenekét kezdtem simogatni, mire ő ingem alá nyúlt és vegigcirógatta a hátam, majd nemsokára a hasam. Megeremegtem. Ettől mindig kikészültem, mert tudtam, hogy kis keze hamarosan lefelé fog indulni, és be fog nyúlni a nadrágomba, megkeresve testem közepét. Most is így tett, és nekem mindig eszembe jutott ilyenkor hogy először is így fogott meg, egy téli éjszakán, ugyanitt a lépcsöházban. Megkereste a farkam és amennyire a farmer engedte, megszorította ujjai közt. Én is igyekeztem megérezni a bőret a fenekén. Csodálatos kerek popsija volt, amin nagyon jól nézett ki bármilyen bugyi. Ebből most nem láttam semmit, de "vakon" is könnyen alája csúsztam. Megmarkoltam a fenekét és a másik kezemmel a vájatba furakodtam. Kezdtem érezni a lenti melegséget, amit medencéjlnek gyenge lőkései is jeleztek.