Utazásaim 1. rész

Az életünk egy nagy utazás. Megírták már sokan. Versekben, dalokban, történetekben, visszatérő téma a "művészlelkek" körében. Egy utazás lehet egyszerű, és egészen összetett, sok apró részletre kiterjedő, mint amiről a következőkben szó lesz. Számomra egyszerre volt egy izgalmas mellékszálakkal, és tapasztalatokkal sűrített korai felnőtté válás, szerelmi, lelki tapasztalások egész sora, és tényleges utazás, olyan kölyök fejjel vonatra ülős. A legelső történetem is pont így kezdődött.
13 éves voltam. Barátaim még pörgettyűs játékokkal mulatták az időt, engem már 2 éve csak a lányok foglalkoztattak. Már volt két barátnőm is! A másodiknak még a kezét is megmertem fogni! :)
Szóval még nem sok tapasztalatom volt, de kíváncsiság annál inkább hajtott az újabb kalandok felé. Lett volna közelebb is lány, akivel talán megpróbálhattuk volna, de túl sok "kedves" ismerős akadt, aki beleszólt volna, és féltékenységből, vagy puszta unalomból elszúrja kapcsolatunk. Egy állatnevelős oldal chat-én már elég jól bántam szavakkal, megpróbáltam ott ismerkedni. Nem is tudtam egy ártatlan kedveskedés milyen örömökhöz és fájdalmakhoz vezethet. Három szimpatikus lány volt, akikkel remekül éreztem magam, de fontos a tisztesség, egyszerre egy randi!
Az egyszerűség kedvéért legyen Klaudia a lány neve, akihez leginkább közel kerültem pár hétnyi ismerkedés során. Már küldött képet is, akkor, olyan fiatalon számomra Ő volt a tökéletes ideál. Szőkésbarna félhosszú haja volt, fitos orra, gyönyörű kék szemei, és kora ellenére is feszes mellei. Mint hamarosan megtudtam a melltartó nem is csalt semmit a méreteiben. Atletizált, sportos lány volt. Megtudtam, hogy Pest mellett lakik, nekem Kiskunhalasról komoly távolság. De látni akartam, egyszerűen vele akartam lenni. Még a baseball satyimba is beleírtam a nevét. Olyan igazi gyerek-szerelem.
Alig egy hónapja beszéltünk, közeledett a halloween (szerintem az egyik legfeleslegesebb, legrosszabbul átvett ünnepünk), és suliban is épp jött egy hosszú hétvége. Minden ideális volt, hogy végre találkozhassunk. Szüleim elváltak, és apám Pesten él, így már korábban is utaztam addig. De még soha nem közlekedtem a fővárosban egyedül! A Nyugatiból a Déli pályaudvarra kellett átjutnom, onnan már csak pár megálló és ott lehetek Vele! Megbeszéltük hogy hétvégén látjuk egymást, a sportklubbal egy boszinak öltözős (a lányok kortól független nagyon szexy boszi-jelmezeket tudnak csinálni! ), késő estig (10:)) tartó bulira készültek.