Végre szoknyában 4. rész

Gyönyörű és erőteljes férfiassági reményű kisfia van, mondták anyámnak, amikor először felsírván, a mellére tettek. Nem voltam valami angyali szépségű , mintha csak éreztem volna, hogy valami baj van a születési nememmel, pontosabban azzal a nemmel, amit rám erőltettek, és aminek megfelelően neveltek.
Kétféle ember él körülöttem, az egyik úgy tudja, férfinak születtem, a másik pedig biztos benne, hogy nőnek. Néha a két nézet egy emberben találkozik és ekkor az illető rádöbben, mi is a helyzet a nememmel.
Ha ez a személy konzervatív gondolkodású (főleg, még ha férfi is) általában a következő kérdést teszi fel elsőként:
– Működik a dolog? (Magyarul feláll – e a farkam? ) erre a kérdésre könnyen válaszolhatok, igenis feláll és remekül működik, úgy gondolom, nincs semmi probléma funkcionálisan vele.
– Dana, te nem csak egyszerűen homokos vagy? Zömében ez a következő kérdés, amire már válaszolni sokkal bonyolultabb. Azt feszegeti ugyanis, hogy nem irtózom-e behatolni a női testbe (hüvelybe), s az emiatti állandó szorongás miatt jutottam erre a – szerintük ugyancsak furcsa – elhatározásra. Csak arról az aprócska tényről feledkeznek el, hogy tágabb értelemben én valóban homoszexuális vagyok, egészen pontosan is leszbikus! Bár ezt nehéz megérteni, hogy mindig is csak és kizárólag a nőket szerettem és szeretem. Egy M-F travi, aki leszbikus, kissé bizarr felállás, elismerem.
Viszont ha ez a személy liberális gondolkodású (főleg, még ha nő is) számára az az érthetetlen, hogy miért vállalom önként, hogy a társadalom reménytelenül háttérbeszorított csoportjához tartozzak, miért cserélem fel – ráadásul örömmel – kényelmes férfi-félcipőmet egy szűk tűsarkúra. Talán még hízelgő is számukra, hogy egy ígéretes pályája kezdetén levő fiatalember saját jószántából "" nemváltoztató műtétnek veti magát alá csak azért, hogy a jövőben számos cseppet sem lényegtelen társadalmi előjogtól elessen.
– Belegondoltál abba, hogy azután csak ülve ? Ez volt az előbbi körből feltett legfurcsább kérdés. Igen, nőként talán nehezebb az élet, mint férfiként, de az apró örömök sokkal nagyobb számmal színesítik egy nő hétköznapjait. Beleférek a tavalyi szoknyámba, sikerült egy bordó, kígyóbőrös körömcipőt vásárolnom, ami pompásan megy a retikülönhöz, előreengedtek a forgóajtón, átadják a helyet a villamoson, számtalan példát sorolhatnék még.