Feleségem a fán

Az eset friss házasként esett meg velünk. Vidéki városban élünk, családi házas környéken, ahol a szomszédok elég közel laknak egymáshoz, és az emberek sokszor – akaratlanul is – meglesik egymást. Kertszomszédom Feri bácsi – egyébként nagyon rendes, jószívű, ötvenes éveiben járó, életerős férfi – sokszor adott nekünk a kertjében termett különböző gyümölcsökből, zödségfélékből, mivel a mi telkünk nagyon kicsi, és konyhakerti növényeknek sajnos már nem jutott hely. Egyetlen feltétele volt csupán, mégpedig az, hogy én, vagy a feleségem menjen át, és szedje le, ami kell nekünk. (Nejem(Csilla) akkor 23 éves volt, nagyon csinos, karcsú, igen formás idomokkal megáldott és kicsit kacér, szóval igazi NŐ, akin minden férfinek megakadt a szeme. A szomszéd sem volt kivétel... )
Aznap igen forró májusi szombat volt – ilyenkor Csilla otthon(sem) viselt semmit a kis miniruci alatt –, Feri bácsi átszólt, nem kellene-e ropogós cseresznye, van bőven a hatalmas fán, csak szedni kell! Én a tetőtéri szobában olvasgattam, nem sok kedvem volt fára mászni, hát szóltam Csillának, hogy menjen át, és szedjen belőle egy kosárral. – Jó, akkor átmegyek! – szólt, és pár perc múlva hallottam, hogy csapódik az ajtó mögötte. Észre sem vettem, mennyi idő múlt el közben mivel nagyon lekötötte a figyelmemet a könyv, így amikor ránéztem az órámra, meglepett, hogy már fél órája átment a szomszédba Csilla...
A tetőtéri ablakból szép a kilátás a környező kertekre, házakra, gondoltam átnézek Feri bácsiékhoz, mivel a szóban forgócseresznyefára gyönyörűen rálátni tőlünk. Így is tettem, és láttam, hogy a fához támasztva áll a kettes létra, a lombok között pedig átszűrődött Csilla színes ruhája, de mivel elég messze volt, szabad szemmel ennél többet nem láttam. Szaladtam hát és felkaptam nagy teljesítményű katonai távcsövemet, és a szememhez emeltem, a létrára fókuszálva. Így már sokkal jobb volt, olyan közel hozta a fát, mintha karnyújtásnyira lett volna. Egészen aprólékosan be lehetett látni a lombok közé, és bár sok minden takarásban maradt, a lényeg az orrom előtt játszódott le...
A szomszéd a létrán állt, csak a cipője látszott, kis feleségem pedig előtte egy vastag ágon, arccal felém, lehunyt szemmel kapaszkodott, két kézzel, magasan a feje fölött markolva egy másik faágat.