Ronin

Csendes, esős éjszaka volt, tíz körül járhatott. A tócsák tükördarabokként verték vissza a halvány utcalámpa fényét. Cipősarkok kopogtak szaporán, miközben egy női kabátba burkolózott alak sietett a pocsolyák közt kígyózva.
Az egyik sötét kapualjban gyufa sercent, s cigarettavég ragyogott fel, amint a lány elhaladt a vonalában, anélkül, hogy észrevette volna. A túloldalról egy másik villanás felet rá, s két sötét tömeg vált el az árnyaktól. Lépteik egyre közeledtek a veszélyt nem észlelő áldozathoz.

Ám ekkor fordult be a sarkon egy csuklyás, ballonkabátos alak, görnyedten bandukolva. A sötét alakok beérték a lányt, megállították.
– Kisanyám, várj csak egy szóra!
– Nem kérsz egy cigit?
– Megmondanád, hány óra?
– Csak egy kis pénz kéne!
A lány segítségért kiáltott, mire az egyik fickó, lévén magasabb nála, hátulról lefogta, és kezét az arcára szorította, lehajtva a lány fejéről a kapucnit.
– Nézd már, kit fogtunk, haver! Lehet hogy benne lenne egy kis szórakozásban is?
A lány vergődött, szabadult volna, de mindhiába. A ballonkabátos ekkor figyelt fel rájuk, és döntött. Döngve kezdett el rohanni a hármas felé, miközben a tócsák szétrobbantak a csizmatalp alatt. A két támadó közül az egyik a lányt tartotta pajzsként maga előtt, a másik egy pillangókést kapott elő.
Erre a futó alak is szétvetette a kabátját, s a bal oldala mellől egy hosszú, csillogó görbe pengét vett elő, egy kardot. A kabát szárnyként lobogott utána, mikor a késes fickót elérve azt egy rántással felsliccelte, hogy az holtan rogyott össze.
Erre a másik is kést rántott, s azt a kardforgatóra dobta, sikerrel. A penge a bal karon átfúródva talált nyugtot. Sikerén felbuzdulva elengedte a lányt, aki elájult a vértől és az izgalomtól, s társa elejtett késéért indult, hogy befejezze, amit elkezdett. Egy váratlan villanás, és a fejével fizetett óvatlanságáért.
A lány ekkor, részben az eséstől felébredt, s látva, hogy megmentője összerogy a vérveszteségtől, hozzá sietett, s átkarolva közeli lakására vitte.