Robi + Én

Már három éve ismertem a srácot. Robinak hívják. Első pillanattól kívántam, de nem tudtam neki mi a véleménye rólam. Nem volt igazán önbizalmam hosszú ideig a kezdeményezéshez, mert egy kicsit molett nő vagyok, ja és harminc éves. (Bár szerintem a kor lényegtelen) Egyébként Robi szintén harminc. Tudtam, hogy nőtlen, sőt most egy nő sincs az életében. Összeszedtem minden bátorságomat és megtettem az első lépést. Megkérdeztem nincs-e kedve este találkozni
velem. Ciki hogy nő létemre ilyesmit tetem de nagyon kíváncsi voltam milyen lehet az ágyban. Meg volt az esélye hogy kinevet de, vállaltam a kockázatott. És ha igent mond minden oké. Igent mondott. Ő jött értem autóval. Nagyon izgatott voltam hogyan tovább? De Robi mintha érezte volna indított és a város utcáin feltűnően lassan elkezdtünk autókázni.

– Nem vagy éhes? – tette fel a mentőövként szolgálókérdést. "Úr Isten mibe fogtam, mi lesz ebből?

– De. Valami egyszerűt és gyorsat, ha lehet.

A város egyik legfelkapottabb gyorsbüféjéhez mentünk, ahol egy óriási melegszendvicsen osztoztunk meg. Ja és a fagyi az nem maradhat ki! Már egymásét kóstolgattuk. Nem is voltunk igazán éhesek, csak kellet valami, ami megtöri a furcsa csendet köztünk. Hamarosan előkerült egy lakáskulcs.

– Hozzád vagy hozzám? – tette fel a rég várt kérdést.
– Hozzám. – alig léptünk be a lakásba egymásnak estünk, mint két szexre kiéhezett ember. Azokat a csókokat soha nem felejtem el! Minden porcikámat elhalmozta. Nem tudom miért vártam eddig? Már tudtam Ő is akart engem csak nem mert kezdeményezni mint ahogy eddig én sem. Tudta nem rég váltam el ezért nem mert még közeledni. Szinte szikrázott a levegő körülöttünk. A nyakamat csókolgatta ettől én még jobban begerjedtem. A melleimet kezdte kényeztetni.