Liftszerelem

Gondolatban megpróbáltam felmenni a csigalépcsőn, többször is megbotlottam, alig volt hely a lábamnak. Az oszlopok faragása és a vaskorlát díszei a múlt századot idézik, ahogy minden más is a szobában. Nem valószínű, hogy ezen a keskeny lépcsőn grófkisasszonyok közlekedtek, puccos, merev szoknyájuk el sem fért volna. Talán csak a cselédek mászkáltak rajta és hozták-vitték a galérián sorakozó könyveket. A teremben viszonylag sötét van, a könyvespolcok, az ajtók, a fal borítása mindenütt barna, a falikárpit bordó. Hiába vannak hatalmas ablakok, a fény valahogy mégsem akar bejönni. Az ajtók faragásai olyanok, mintha aranyozott futónövények kúsztak volna föl rájuk. Hatalmas üvegcsillár lóg be mélyen a szoba közepére, gyertya alakú izzók helyettesítik a régen használt faggyúgyertyákat. A székek, az asztalok, az olvasólámpa zöldes fénye még jobban kihangsúlyozzák a terem komor hangulatát. Ami nem illik a képbe, azok a könyvek. Már nem maga a könyv a baj, hiszen egy könyvtárban vagyunk, hanem tarkaságuk. A régi bőrkötéses könyvek helyét átveszi a papírborítású sárga, kék, zöld kavalkád.

Este háromnegyed nyolc van, a hangosbemondón egy recsegő hangú hölgy figyelmeztet, lassan abba kéne hagyni a művelődést. Néhányan engedelmeskednek a hangnak és már pakolnak is. Végre abba lehet hagyni a tanulást – gondolhatják sokan, miután egész délutánjukat itt töltötték. Nem kell sok idő és már csak ketten maradunk a teremben: a szőke hajú lány és én. Haja dús, szinte érezni az illatát, középen van elválasztva. Ahogy elfordítja fejét, haja pont vállát súrolja. Arca kerekded, szeme kék, hosszú szempilláival gyorsan csapkod. Fülei szépen simulnak fejéhez, a kettő közé tűri be haját, ami rendszeres időközönként kibomlik, majd mindig ugyan azzal a mozdulattal vissza is kerül nyomban. Kerek mellein piros kis topot visel, egész karja csupaszon marad, fehér bőre csak úgy világít. Köldöke bizonyára kilátszik, bár nem látom az asztal miatt. Illene hozzá, ha viselne testékszert, mondjuk egy karikát a köldökében. Fészkelődöm, hogy megnézzem, de hiába nyújtogatom a nyakam, nem látom. Ennyit látok belőle és nem többet.

Elmélyülten olvas egy könyvet, hosszú, arányos kezeit összefonja, mintha bekeretezné alulról két alma mellét.