Két lánnyal

Amint befészkeltük magunkat a kollégiumba, a helyi sajátosságokkal való ismerkedés gyanánt egy táncos murira mentünk a szobatársammal. Magas és jóképű srác, felkelti a lányok figyelmét. Tüstént felszedtünk két lányt, két barátnőt. Szokott módon csaptam a szelet nekik, évődtem velük, eleinte még nem derült ki, hogy melyikük jobban vevő rám. Nekem mindkettő tetszett, de persze a vékonyabb, picike mellű szöszi azért jobban, mint a sötéthajú, asszonyosabb formájú. Úgy tűnt sikerem van náluk, nevetgéltek a poénjaimon, jó hangulatban voltak ők is.

Ám az a baj a haverommal, hogy hamar felönt a garatra, attól aztán annyira tompává válik, hogy nem is szól semmit, csak ül a széken, az arcán egy merev vigyor. Ez minden, amit produkálni tud. Valahogy így fejezte be ma is, a lányokkal én csevegtem, ők kuncogtak, a srác meg meredt szemekkel nézett maga elé. Már 11 elmúlt, amikor a sötét hajú lány javasolta, hogy kísérjem már haza őket, mert két lánynak nem elég biztonságos a kivilágítatlan utcákon magukban kódorogni. A székről felhúztam a srácot is, rakta a lábait egymás után, ahogy húztam magammal, de fogalma sem volt, merre vezetem. Odakinn a kereszteződésben a pirosnál állt egy taxi, beültettem őt, a vezetőt útba igazítottam. Mondtam neki, hogy majd jövök, de ő csak merevmaszk mosollyal nézett maga elé.

A lányok nem laktak túl messze, mentünk valamerre, ott már tényleg nem volt közvilágítás, inkább csak a hold fénye alapján tájékozódhattam. Ők ismerték az utat, csak én nem. A kapunál nem időztünk, kulcsuk volt. A lépcsőházban gyönge fényű izzó pislákolt. Libasorban mentünk a lépcsőkön. Két – három fokkal előttem a szöszi, formás feneke ott billegett az orrom magasságában. Kecses karcsú bokáján meg a szép vonalú vádliján meg – megvillant a kevés fény. Olyan simának és íveltnek láttam, hogy szívesen végigsimítottam volna a lábszárán, a térdhajlatában, vagy esetleg még magasabban is. Vonzotta a szememet a combja íve, de főleg az a formás popsi, ahogyan a lépcsőkön fellépkedve ringatózott előttem, ahogy a súlyát ráterhelte egyik – másik lábára. Le sem tudtam venni a szememet róla. A halvány világítás ellenére is jól láttam amint a viszonylag szűk szoknyája megfeszül minden lépésnél. A feneke vágása kettéosztotta a halmot és ott ringott előttem, nekem.

Nem is vettem észre, hogy mikor indult el a kezem, nem volt egészen tudatos, egyszer csak a két térde magasságában előrelendült a kezem, és máris besiklott a combjai közé, és mint a lift megindult fölfelé, maga előtt túrva a szoknyát is. Amikor aztán a fölső ütközőnél elakadt, egy halk sikkantást csusszant ki a lány a fogai közül, úgy tűnt, hogy inkább a váratlan meglepetéstől, nem annyira az ellenkezéstől. Azt hittem, hogy ellöki a kezem, vagy kisiklik, vagy más módon tudtomra adja, hogy tolakodónak tartja a mozdulatomat. Igen, kisiklott valóban, de meglehetősen kivárt vele. Nem csak hogy egy gyors mozdulattal megérinthettem az ágyékát, hanem hagyta még, hogy 2 – 3 masszírozó kutakodó simogatással feltérképezhessem a helyszint. Csak akkor húzta el magát. Ezt a késlekedő visszavonást egy ígéretes folytatás előjelének tekintettem. Egyidejűleg megéreztem a szoknyája alól előlebbenő női illatát. Az az illat engem annyira vonz, annyira ott tart, hogy akárhányadik emelet magasságáig felmásztam volna mögötte úgy, hogy nézem ringó popsiját a szűk kis szoknyájában, és csak szimatolgatok, és borzongok tőle.
Felérkeztünk a legfelsőre, valami manzart lakás ez. Egy szoba, meg egy konyha mindössze. Szívem szerint (pontosabban – farkam szerint) valami komolyabb testi érintkezésbe fogtam volna máris, de még nem volt ötletem, hogyan távolíthatnám el a másik lányt. A szöszkém is zavarban lehetett, kilibbent a konyhába, hogy készít valami szendvicset. Úristen, kinek kell a szendvics, ilyenkor.

A sötét hajú lány kérdezgetett, hogy milyen zenét szeretek hallgatni? . (A kéjes nyögdécselését)
Előrehajolt és a CD – k közt matatott. A farmerjében ott feszült a feneke, olyan gömbölyű volt, csak meresztettem a szemem oda, nem is válaszoltam. Egyik másik tokot előhúzta, dudorászott, közben meg ringott a dereka a dudorászott dallamra. Az egész tompora kitöltötte a látómezőmet. Kerek, feszes, hatalmas.
Meg kellett simogatnom. Még el sem határoztam igazán, már a csípőjén volt a kezem, és cirógattam az egész domborulatot, belecsusszanva a völgyébe, alákanalazva a halomnak.

Egy pillanat alatt szembefordult velem, és az ajkait a számra tapasztotta. Meglepett ez a szokatlan hirtelenség. Meg egyáltalán ez a pozitív fogadtatás. A szöszi a konyhában neszezett, bármikor beléphet, én meg itt vadul smárolok a másik lánnyal. Persze, vadul! Mert mihelyt szembefordult velem, azonnal készségesen azt tettem, amit elvárt tőlem.

Hogyan van a nőknek ehhez eszköze, hogy a férfiak máris az akaratuk alá vessék magukat?

Amint aztán elszakadtam a szájától, nagyobb figyelmet fordíthattam a pulóver kivágására. Elöl sűrűn gombok álltak (úristen mikorra tudom kigombolni mindet). Nem is kellett végighaladnom, az első három gomb után előbuggyant az egész melle. Korábban sosem volt ekkora mellekhez szerencsém, mindig a vékonyabb nőkre buktam, azoknak meg apró mellük szokott lenni. De ezek, bombaként hatottak érzékeimre. Kitöltötte a teljes tenyerem, lágy volt, súlya volt, az egész csak ringott, csoda volt nézni is, simogatni is. A bimbóudvart hatalmasnak láttam, nagy korong, melyben elveszett maga a bimbó. Olyan nincs, hogy nincs, hol van? Hüvelykujjam begyével simogatni kezdtem a bimbóudvart, majd hol az egyik, hol a másik mellét ajkaim közé véve, nyelvemmel nyalogattam. A bimbóudvar textúrája lágy, mint egy zselé. Miközben nyalogattam, tüstént megéreztem, amint ez a lágyság összerántja magát és máris olyan kemény, csaknem érdes felületté alakult, hogy csodálkozásomban kieresztettem a számból, s azt kellett látnom, hogy az a nagy bimbóudvar keményen kicsúcsosodik, az állaga, fazonja sokkal inkább szopogatásra termett formájúvá vált. Nem lehetett abbahagyni, annyira izgató volt az egész formája, a mennyisége.

Megszűnt számomra a külvilág. Már rég nem érdekelt, hogy mi újság van a konyhában, mi lesz, ha benyit a szőke lány, csakis ide koncentráltam minden figyelmemet. Mégsem emlékszem, hogy húzott el a heverőig. Egyszercsak ő ott feküdt, mellei a mennyezetre csúcsosodva, magam meg ott remegtem a gerjedelemtől. Csak bámultam őt. Felemelte az egyik lábát – valami western csizma volt rajta. Lehúztam egyiket a másik után, de a szememet nem vettem le a kebleiről. Letolta a nadrágján a cipzárt, én meg csak bénultan néztem tovább a melleit. Amikor hasra vágta magát visszarebbentem evilágba. Óriási domborodó fenekén feszült a nadrág. Két kezemmel megragadtam a nadrág derekát és húzogattam lejjebb – lejjebb. Ő annyit segített mindössze, hogy kicsit elemelte csípőjét a heverőről, ezzel még magasabbra tolta feneke gömbjeit. A farmert lehúztam, bugyi nem volt rajta, viszont annál dúsabban körüllengett az a női illat, amitől amúgyis megveszek, úgy imádom.
Orromat végigtoltam a csukott két combja között, míg felértem egészen, majd tovább a két feneke partja között is, míg egyszer elfogyott az árok, kiértem a simára. Nyelvem hegyével simogatni kezdtem azt a sima kis horpadást, majd két kezemmel behatoltam kereklő hasa alá, ott tapogatóztam, keresgéltem. Valami kis simát, valami bolyhosat, valami süppedős árkot, valami nyirkosat.

Lépésről – lépésre meg volt minden leltár szerint. Legszívesebben persze a nyirkosnál időztem, másik kezemmel a mély gödörben bandukoltam föl – alá. A lány egyre inkább megnyílt kutakodó ujjaim előtt, a terepet. Amint a terpesze egyre szélesebbre nyílt, cirógató nyelvemmel végighaladtam nagy kerek popsija két dombja közötti résben, az alsó végén megtorpantam, s a gát meg – megnyalitása után a hátamra fordultam és már a hasa irányába úgy haladtam tovább, fekve. A gáttól a punciig csak egy nyelvcsapásnyi távolság volt, ott aztán hosszabban elidőztem. A redők közé behatolva végignyalintottam az ajkak közt képződő árkot, nyelvem párnáján ellapítottam a szirmokat, majd még egy kicsit följebb hatolva bekaptam a csiklót. Ajkaimmal rászorítottam egy kissé, éppen csak annyira, hogy fogva legyen, majd nyelvem hegyével élénken lökdösni, taszigálni kezdtem beszorított helyzetében. Olykor meg – megszívogattam, akkor mélyebben becsúszott a számba, majd ismét vad csókolózásba kezdtem azzal a nyelvecskével, mely oly keményen fogadtatámadásaimat.

Két kezemmel a lány csípőjét kellett fognom, mert ő közben oly hevesen mozgatta magát, hogy attól féltem kicsusszan ajkaim közül ez az illatos kis "macskanyelv", amire egész este veszettül vágytam. Nem hogy nem engedtem kicsusszanni, hanem erősen az arcomra szorítottam, hogy még mélyebben birtokolhassam, hogy úgy szopogathassam, hogy érezzem egészen teli van vele a szám. Egyre hevesebben nyaltam, szoptam azt a csöpp nyelvecskét, amikor egyszer csak meleg sós nedv árasztotta el az egész számat, úszkált a nyelvem benne. Kénytelen voltam nyelni, de ezen közben is csak szívogattam a kis csiklóját. Úgy rángatózott a számban, úgy vergődött, mint aki végét járja. Csak amikor már tényleg a végét járta, akkor eresztettem ki ajkaim fogságából.
Mint az üres zsák, úgy rogyott össze a lány, hiába húztam rá a kezét ágaskodó farkamra, nem mutatott sok hajlandóságot, hogy simogassa, vagy netán csókolgassa nekem. Egész héten, minden este magamnak kellett elintézni, nehogy már még egy ilyen ígéretes előzmény után is önkiszolgáló kell, hogy legyek.
Megpróbáltam mindent, combja közé fúrtam magam, hetykén nyomakodtam előre, de csak eltolt magától, hogy hagyjam, mert ő fáradt. De én meg NEM voltam az, csak hihetetlenül kanos. Eltolt megint. A határán voltam, hogy a tiltakozása ellenére csak mégis odatolakodok, ahol a jót remélem, nem bírtam ki, hogy itt most vége legyen.

Tök váratlanul benyitott a szöszi, a tálcát majd kiejtette, megbillentek a poharak, leesett mind a három.
Halál zavarba jöttem, mert valójában nekem az a lány tetszett jobban, egész este őrá vártam, és akkor most jól elfuseráltam a helyzetet. Odaugrottam feltakarítani a romokat, ő meg duzzogón tolta félre a kezem, hogy hagyjam csak, majd ő. Kivittük a onyhába a cserepeket, letette a tálcát, s mögé állva kezdtem duruzsolni a fülébe, hogy bocs, amit az előbb látott, tulajdonképpen nekem ő sokkal jobban tetszik, egész este sokkal jobban tetszett, ne haragudjon, meg ilyeneket. Elég vesztett helyzetben voltam. A farkam persze ágaskodott, alig fért. Nem is húztam vissza a cipzárt. Ott álltam mögötte, egészen közel lépve, a hátához érintve a mellkasomat, vagyis inkább először a dákóm érintette a fenekét. Duzzogott még mindig, hogyha valóban annyira ő tetszett nekem valóban, akkor mi az hogy a Katival dugtam az előbb. (Aha, szóval Kati)
– Félreértetted, nem is dugtunk – de mondhattam akármit, úgy tűnt haragszik.

Már tudom, hogyha egy nőnél úgy tűnik, hogy haragszik, akkor az azért nem okvetlen jelenti azt, hogy haragszik, csak szereti hallgatni a pasi esdeklését, hogy a végén kegyeskedjék már nem haragudni tovább. De a férfiember mindig bedől, és esdekel. Különösen, ha ennyire lüktet a farkában a kéjvágy.

Ott álltunk a konyhapultnál, átfogtam a derekát, hagyta. Felbátorodva a nyakához hajoltam, pár könnyű puszi a haja alá és a füléhez suttogtam, hogy egész este mennyire bolondultam érte, hogy gyönyörűnek találom őt, és nagyon kívánom.

Kezeimmel lefelé kalandoztam, a kis szoknyácska széléig, egy laza csuklómozdulattal föllebbentettem, s mielőtt még visszahullt volna a helyére, a kis tangát már le is rántottam a combján. Csak tovább sutyorogtam a fülébe, láthatólag szívesen vette, a fejét hátraöntötte a vállamra, így még röpke csókocskát is adhattam elnyílt ajkaira. A cipzár nélküli fogságból hamar előbukkanhatott a fütykösöm, különösebb irányítgatás nélkül is betalált a popsi vágányába. Ekkor a felsőtestemmel előredőltem, magam előtt előredöntve őt, ezáltal a puncija pozíciója éppen abba a helyzetbe került, hogy becsusszanhattam a forró kis alagútjába. Lábait nem tudta széjjelterpeszteni, mert a combján ott volt még a tanga, de azért én befértem, és sokkal szorosabb így a bejárati kiskapu, mintha megnyílt volna nekem egészen.

Nem tartott soká, három – négy élvezetes húzás volt mindössze, s akkorát élveztem tőle, hogy úgy remegett a lábam, alig tudtam állva maradni. Fél kézzel kapaszkodtam a konyhapultban, szorítottam másik tenyeremet a hasához, és csak hagytam hogy csengjen – bongjon bennem a gyönyör. Huuu, mit mondjak remek volt.
Kicsit lelombozott, hogy hátranézett a válla fölött és odavetette: – csak ennyi?
Na jó, alighanem neki nem lehetett egy nagy durranás, de nekem a hosszú előkészítés után az volt. Próbáltam randit kérni tőle (gondoltam, legközelebb majd jobb leszek), de elhajtott. A kapottak alapján nem nézett ki belőlem sok jövőt.

Mindent összevetve, nekem jó kis estém volt, meg a Katinak is. Kevésbé sikerült a szöszinek, még kevésbé a szobatársamnak, aki valahogy csak hazakeveredett, mert ruhástul, cipőstül hangosan horkolt az ágyában, amikor megjöttem.