Egy estém otthon

Pénteken történt. A szokásos hétvége-érzés mindenkin eluralkodott már. Őrítően lassan telt a nap, az unalmas órák csak nem akartak véget érni. Egyik szünetben ott ültél egyedül a folyosón. Gyorsan felmértem a helyzetet, és mivel láttam, hogy most senki mással nem kell megküzdenem a figyelmedért – elég társasági ember vagy, ezért is volt jó alkalom – odaléptem, és halkan megkérdeztem, volna-e kedved átugrani hozzám, dumálnánk egy jót, vacsi is lenne, a többit meg ki tudja. Nem mondom hogy nem éreztem valami izgalomfélét a rövidre fogott kérdezés közben, de meglepően nyugodt voltam. Ez talán annak köszönhető, hogy Veled kapcsolatban soha nem voltam gátlásos. A kérdés végére megcsillant a szemed, de látszott rajtad hogy gondolkozol. Persze nem sokáig. A kérdés rövidségéhez mérten röviden válaszolsz: benne vagy! Én egy fejbólintással, és egy mosollyal jelzem teljes elégedettségemet. Mivel mások is közelítenek, és nem akarom egyikünket se magyarázkodásra , témát váltunk és már többen folytatjuk a beszélgetést. Napközben nem sokat gondoltam az előttem álló vendéglátásra, de egyszer rád tévedt a tekintetem az egyik óra alatt. Egy melletted ülő lánynak sugdostál valamit, majd észrevetted, hogy figyellek, mire felnéztél, és egy széles vigyor jelent meg arcodon.

Nem lehet, hogy már elpletykáltad! – gondoltam, és azon járt az eszem, hogy vajon nincs-e valami turpisság a dologban. Végül abban állapodtam meg magammal, hogy nem sok kellemetlenség érhet, lesz ami lesz, a dolgot visszavonni már úgysem lehet. Délután értem haza, volt elég időm, és ki is használtam. Késő délután, kora estére vártalak. Már teljesen sötét volt odakint mikor megérkeztél. Magaddal hoztad kintről a hideget, megborzongtam mikor a köszönőpuszit arcodra nyomtam. Hipp-hopp kényelembe helyeztük magunkat a konyhában. Egyikünk se volt túl éhes, nem is tálaltam túl sokat. Épp annyi fogyott, hogy a kevés vörösborral összhangba kerüljön. Az elején semmi dolgokról folyt a társalgás, de persze elég hamar szóba került a meghívás célja. Aranyos volt, ahogy kerülgettük a konkrétumokat, inkább csak ilyen levegősen, burkoltan beszéltünk. Kicsit komolyabbra váltottam a hangnemet. "Úgy gondolom, hogy egy rendkívül érzéki lány vagy, aki tudatában is van ennek.