A szomszéd nő 3. rész

Az íróasztalnál ültem és épp matekpéldákat próbáltam megoldani, mondanom se kell, hogy sikertelenül. A nap minden percében Kriszta járt a fejemben. A jegyeim, ha nem is látványosan, de leromlottak az elmúlt hónapban. Amióta először szeretkeztem vele, nem tudtam másra gondolni. Csak őt akartam és senki mást...

Gondolataimból a csengő zökkentett ki. Beletúrtam hajamba, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Elfordítottam a biztonsági zárat és kinyitottam. Azt hittem ott helyben elájulok. Zoltán volt az, Kriszta férje.
"Édes Istenem, rájött, vagy... Kriszta elmondta neki” – gondoltam magamban.
– Szia Zsolti. Valami baj van? Fal fehérnek tűnsz. – kérdezte vigyorogva. Pár másodpercig csak álltam ott zavarodottan, aztán én is mosolyt erőltettem a képemre.
– Nem, dehogy, csak egész nap tanultam és kicsit fáradt vagyok.
– Mindig a tanulás. – csóválta fejét. – Nem gondoltál még rá, hogy össze kéne jönnöd valakivel? – szemeim elkerekedtek és erre ő még furcsábban nézett rám.
– Biztosan jól vagy? – kérdezte ismét.
– Persze, csak kicsit fáradt vagyok.
– Na mindegy, nem is azért jöttem, hogy az állapotod felől érdeklődjek. Tudom, hogy mennyit segítesz Petinek a tanulásban és nagyon hálásak vagyunk ezért Krisztával. Jó hatással vagy a srácra. – nem szóltam egy szót se, csak néztem érdeklődve. Az tény, hogy sokat segítek neki és jó néhány hülyeségtől megmentettem már.
– Szóval arra gondoltunk, hogy meghálálnánk neked és áthívnánk vacsorára. Örülnénk, ha eljönnél ma este hat órára. – egy pillanatig bizonytalan voltam, aztán megvontam a vállam.
– Persze miért ne. Nagyon kedves. Köszi.
– Ez remek. Akkor hatkor várunk. Csáo. – Bele sem gondoltam, hogy milyen feszült lesz a hangulat, így édes négyesben...

Az este hat óra gyorsan eljött, én pedig indultam is a megbeszélt hálavacsorára. Próbáltam a szokásos koptatott farmer – póló kombónál valamivel elegánsabb ruhát magamra ölteni. Egy szép fekete farmert és egy inget kaptam fel. Pillanatok alatt a másik lépcsőházba értem és 6 előtt pár perccel kopogtattam az ajtón. Peti nyitott ajtót és egy kézfogással üdvözölt.
– Bocs öreg, tudom mekkora gáz. Próbáltam lebeszélni őket, de hajthatatlanok voltak. – szabadkozott Peti.
– Semmi gond, szívesen vacsorázok veletek, kedvelem a szüleidet. – azt már nem tettem hozzá, hogy különösen édesanyádat...