Gimis story 1. rész

Nekem kicsit lassabban ment az érés, de ez a fiúknál szokásos. Talán még ma sem értem be teljesen, de ez most nem tartozik ide. Szóval ez a kis késés, a lányokkal való elmélyültebb kapcsolatok alakulására is kihatott. 4. – es gimis voltam, amikor komolyabb kalandba kerültem, nem is akár milyenbe. Ezt fogom majd alább elmesélni. De mielőtt belevágnánk, el kell mondanom egy – két háttér infót, egyébként nem lesz teljesen érthető és átélhető. Mondhatnám: más lesz a leányzó fekvése, az előzmények nélkül. Kezdjük is ezzel!
Mint említettem már végzős voltam, amikor megláttam Őt. Hogy miért nem vettem észre addig, nem tudhatom. Egyetlen pillantás elég volt nekem és onnantól nem tudtam senkire és semmire gondolni, csak rá. Ő volt Júlia. Szinte soha nem láttam Éva barátnője nélkül, ami igen bosszantott, mert így nagyobb bátorság kellett volna, hogy megszólítsam. Kivételesen nem volt csúnya a barátnő sem, de nem volt az esetem. Nekem a magasabb, hosszú szőkés hajú lányok tetszettek, Éva alacsonyabb cicás szemű fekete volt. Hiába kutattam, kerestem közös barátot, ismerőst, nem akadt senki és semmi, ami közelebb hozhatott volna minket. A legtöbb, amit megtudtam a nevük, és hogy a III. B. – be járnak. ruhatárát leltároztam. Minden nap megfigyeltem mit visel, pár hét után, már tudtam, ha újat kapott, vagy valamit kölcsönadott az osztálytársnőinek. Persze ez bután hangzik, de ez volt a legtöbb, amit még megtudhattam róla, de végül ez segített. / Emlékeztetek mindenkit, a történetben még zöldfülű vagyok, így a megismerkedési részben általam produkált extra naivság is ennek tudható be! De erre majd utalás is lesz. /
Egy nap, persze megint "véletlenül", mögöttük álltam a sorban a menzánál. Arról beszélgettek, hogy a sárga, vagy a kékes blúza áll neki jobban. /Szerintem egyik sem jó, én a csipkés szélű fehér pólóra szavaztam. / Még mielőtt átgondolhattam volna, hangosan kimondtam véleményem. Megfordultak. Éveknek tűnő másodpercekig nem szólaltak meg. Éreztem, hogy ég az arcom és még a fülem is vörös.
– Na ugye! – válaszolt Júlia Évának, mintha mi sem történt volna.
Bár ez a "na ugye" nekem nem volt értelmes, de ez most nem számított.
– Ha így értesz a ruhákhoz, miért jársz ilyen vacakba? – csippentette meg pólómat.
(Csak egy márkásabb ingem és pólóm volt, de pont ma nem ezekből választottam. )