Angyali érintés

Olyan volt, akár egy látomás.
Mintha a semmiből lépett volna elő. Sejtelmesen lengte körbe testét az ablakon beragyogó hold sápadt fénye.
Vágyakozó tekintettel, szinte megigézetten bámulta a lányt. Egy angyal, más nem lehet.
Amint beléptek az ajtón, azonnal egymásnak estek. A férfi mohón borította el csókokkal a lány testét, az ajkaik remegve egybe tapadtak. Egy gyertya halovány fénye hasította ketté a szoba sötétjét. A helyet csendes nyugalom járta át, titok áradt a falakból, ahogy a pillanat varázsa megállni látszott s hű társként velük maradt.
A férfi a hátán feküdt és figyelte a lány testéről lassan lehulló selymet. Semmi sem takarta immár a szoborszerűen tökéletes testet. Nem volt rajta más, csak a nyakában függő aranylánc egy szív alakú kis medállal. A vénuszdombja selymesen sima bőre izgatóan villant elő combjai közül, a férfi halkan felnyögött, ahogy megpillantotta. A lány közelebb lépett és fölé hajolt, halk sóhajtással megadta magát a sürgető vágynak. A férfi hímtagja egyre jobban kidudorodott a nadrágjában, s keményen feszült neki a lány csípőjének.
Sohasem volt még ennyire egyszerű és mégis ennyire tökéletes összhang. Olyan finoman cirógatta a lány testét, mintha törékeny porcelánból lenne, miközben lassan az ajkába vette a nő duzzadt mellbimbóját. Nyelvével a nyakát kereste, éppen csak megérintette a hegyével. Gyengéden játszott a bőrén, akár egy hangszeren. A nő lehajolt miközben kigombolta a férfi ingét és végigcsókolta a meztelen mellkasát egészen le, az ágaskodó kéjrúdjáig.
Apró kis érintéssel kezdte, éppen csak megízlelte, nedves ajkai puhán vették körbe az egyre hevesebben ziháló partnerét. A szájába vette, és nyelvével nyalta végig csillogó makkját. Hosszan játszadozott vele, csak ezután nyelte el egészen a torkáig. Mohón tuszkolta lefelé a kemény nedves szerszámot. Néhány másodpercig, ameddig csak tudta, magába fogadta a merev hímtagot és a férfi kéjes nyögdécselését figyelte.
A férfi felemelte a lányt és magára húzta. Az pedig megérezve a férfi forró leheletét a nyakán, csókra csókkal válaszolt. Nem szóltak, feleslegesek voltak a szavak. Értették egymást. Minden rezdülés, érintés, felért egy költeménnyel. Szívük minden egyes dobbanása egy vallomással, s az a szerelem ütemére titkos taktust vert.
A férfi a lány lábai közé fúrta a fejét és óvatosan fedezve fel annak vénuszdombját, nyelvével tapogatta az utat a szeméremajkain keresztül a gyönyör nyílásáig. A lány teste ívben megfeszült, s felnyögött, ahogy a lábai között megérezte a forró gyengéd érintést. Forróság áradt szét a testében. Ritmusosan mozgatta csípőjét, a férfi eggyé vált az ütemével és már összhangban mozgott vele.
Az ősi ritmusra pedig a tűzben égő vérük válaszolt. A lány felhúzta a férfit, rámászott és átvetette rajta a lábait lovagló ülésbe helyezkedve el. Az pedig nem bírt tovább az ágaskodó vágyával és egy hosszú lassú mozdulattal szinte felnyársalta kemény hímtagjával a fölötte vonagló lányt. Az pedig végül hosszan nyögve a kéjtől, a férfi szerszámába dőlt.
Egy lágyan ringatózó vonagló táncban végre eggyé váltak.
Ütemes mozgásba kezdtek, a kéj diktálta iram heve elragadta őket. Eltűnt az értelem utolsó morzsája is, hogy helyüket a nyers ösztönök vegyék át. Innen már nem volt visszaút. Akarták egymást, évszázadok óta, minden férfi és nő, bennük testesült meg egy pillanatra. Megszűnt a külvilág, számukra nem létezett más, csak ők ketten. Mindketten egyet akartak, a férfi a nőt, s a nő a férfit.
Amikor végre elért a csúcsra, szinte felrobbant a lány testében, hosszan lüktetve ontotta magából a forró cseppeket, mindkettőjük teste megvonaglott a gyönyörtől. Egyre csak rángott görcsösen a kemény hímtagja, kifogyhatatlan nektárját ontva magából a kéjnek. A lány elhaló sóhajtása elárulta, hogy éppen egyszerre lett vége a táncnak, amit felhevült testük diktált.
Nem tudta. Nem is sejtette, hogy létezik, létezhet ilyen csodálatos gyönyör. Csoda volt ez, egy angyal ajándéka. Átölelte és szorította. Olyan erősen fonta körül karjaival, mintha sohasem akarná elengedni többé. Végre úgy érezte céltalan léte ismét értelmet nyert. Belenézett a gyönyörű égszínkék szemekbe és elveszett ebben a pillantásban. A lány rámosolygott. Hirtelen végtelen nyugalom szállta meg. Ilyen lehet a mennyország.
A férfi élete folyamán először úgy érezte végre megtalálta, amit keresett.
A boldogságot.

Hunyorogva nyitotta ki a szemét.
A kora reggeli nap fénye sápadtan ragyogta be a szobát. Álmosan pillantott körbe, de csak a megszokott unalom mindenütt. Reménykedve oldalra fordult, ám hiába az ágy ma is üresen tátongott mellette, mint minden áldott nap. Kezével kisimította a gyűrött ráncokat a lepedőn, és elképzelte, hogy Ő fekszik itt. Felsóhajtott.
Micsoda álom!
Annyira jól emlékezett miden kis részletre, annyira szép volt. A valóság nem lehet ennyire gyönyörű. Nem tudta megmagyarázni miért, de valami megváltozott. A tárgyak halkan suttogtak, csak róla meséltek.
A férfi csüggedten visszahanyatlott. Magány és szomorúság érzése vett rajta erőt. Csak egy álom, semmi más! Bele kell törődnie, az élet úgy látszik mindössze ennyit tartogatott a számára. Micsoda kegyetlenség megmutatni ezt a szépséget, hogy aztán örökre elveszítse.
Ma mégis másképpen látta a világot, valami derengés tűnt fel a sötét alagút végén. Minden megváltozott és valahogy más lett a szoba is. Eddig nem vette észre, de az unalmas megszokott tárgyak most mind rá emlékeztették. A hely, ahol sok éve magányában élt, hirtelen megszépült. Csodálatos emlékek töltötték meg.
Talán van még remény.
Ekkor vette észre, hogy mióta csak felébredt ökölbe szorítva tartja a jobb kezét. Lassan óvatosan nyitotta ki. Halk koppanással hullott az ágyra a apró csillogó holmi. Közelebb hajolt. Nem akart hinni a szemének, akaratlanul is felkiáltott. Ez nem lehet! Elszorult a torka, ahogy ismét megrohanták az emlékek. Könnyek szöktek a szemébe.

A gyűrött lepedőn pedig tompán csillogott az angyal nyakában látott szív alakú kis medál.