Fürdőruha

Egy forró augusztusi délután történt az egész. A kis Tisza parti falucskában ilyenkor mindenki igyekezett befejezni a mezei munkát, hogy minél hamarabb egy hűs szoba mélyén várja, amíg az alkonyat hűvösében ismét a teendői után nézhet. Andrea a szobájában üldögélt és az üres utcát bámulta. Sehol semmi nem mozdult, mintha az idő is megállt volna. Távolról, a folyó partjáról idehallatszott a strand moraja, ahová – szombat lévén – most is néhány száz ember vonult ki a közeli városból. Ő is szívesen ott lett volna már, azonban szülei még nem érkeztek haza, így kénytelen volt az unalmas szobában tölteni a fél napot. Hiába mondta anyjának, hogy most, hogy már leérettségizett, több szabadságot is adhatnának neki. Nem hatott a rábeszélés. Hogyan is hatott volna? – morgolódott magában, – hiszen, ha anyja még engedett volna is, ott volt a szigorú apja. Az ötvenes évei elejét taposó vaskos, férfi nagy nőcsábász lehetett fiatal korában, mert a lányát mindenkitől nagyon féltette. Még az érettségire is másik szoknyát vetetett fel vele, mondván, hogy az ő lánya ne járjon úgy, mint egy kurva. Ezért alakult úgy, hogy bár csinos lány volt, nem akadt egy barátja sem. Bármelyik fiúnak elegendő volt látnia az apa tekintetét, hogy tudja, mi vár arra, aki a lányát kerülgeti.
Persze ez nagyon bosszantotta Andreát, akiben már 2 – 3 éve újfajta vágyak ébredtek. Hallotta a barátnői történeteit, de ő csak álmaiban élhetett át szexuális élményeket. Nem egyszer fordult elő, hogy egy – egy ilyen történet meghallgatása után érezte, hogy öle bizseregni kezd és megnedvesedik. Ilyenkor alig várta, hogy a busz hazaérkezzen vele a városi gimnáziumból, már rohant is a szobájába. Maszturbálni senki sem tanította, és annyira félt az esetleges anyai vagy atyai pofonoktól, hogy nem mert ujjaival a magához nyúlni, ezért ilyenkor szoknyáját lehajítva addig húzta csípőjére a bugyiját amíg annak ülepe egészen a fenekébe és a szemérem ajkai közzé vágott. Ilyenkor az ágyra vetette magát és csak húzta – húzta a bugyit, amíg a hüvelyének és a feneke lyukának feszülő anyag lassan lecsillapította remegését.
De most, hogy a szobában ülve unatkozott, egyedül a nyár közepén, nem is gondolt ilyesmire. Úgy gondolta, hogy az a helyes, ha jól nevelt lányhoz méltóan – ha már a házi munkákkal végzett – inkább leül könyvet olvasni.