Judit 2. rész - Szívre szív

Tényleg szerettem Juditot. Mit szerettem, rajongtam érte! Csodálatos nővér volt és tudtam, hogy ő is szeret. Nem került nagy erőfeszítésembe, hogy éreztessem vele, mennyire bajnok nálam. Elfogult voltam vele szemben. Néha akkor is megvédtem őt, ha anyánk nekem adott igazat. Ha a barátaim húzták valamivel, legszívesebben futni hagytam volna őt. Szerettem volna, ha megértik, hogy ő nem csak egy csaj, hanem az én nővérem, és nem hagyom bántani.
Judit a történtek után egy kissé bizonytalanná vált, de jó természete volt, lassan kiengesztelődött. Először fölényes volt velem szemben, de aztán egyre többet beszélgettünk, először semmiségekről, később a lányok, fiúk kapcsolatáról is. Érezhetően megváltozott a viszony köztünk. Valahogy "valóságosabbá" vált, már soha nem kezdtük újra a "testvérháborút".
Persze a szokásaim nem nagyon változtak. Ha tehettem, a szoknyája alá, vagy a blúzába lestem, hallgatóztam a fürdőszoba ajtó előtt, de már sokkal közelebbi haverságban voltunk. Igazán szeretett, így könnyebben elviselte egyre tolakodóbb viselkedésem, és egyre jobban kellett tettetnie a sértődöttséget trükkjeim miatt. Kezdtem beleszokni a helyzetbe, és míg korábban pirulós voltam, most egyre bátrabban és kajánabbul éreztettem vele, ha felizgultam, ha dudorodott a nadrágom.
Egy délután, mikor egyedül voltunk otthon, azt kérdezte, "Beszélhetnénk bizalmasan egymással? " Vigyorogva fixíroztam a melleit, és így szóltam, "Szóval bizalmaskodni szeretnél? Részemről OK. Nálad, vagy nálam? "
"Na ne hülyéskedj, komolyan kérdeztem, úgyhogy pucold ki a mocskos fantáziád. "
Lehuppantam a nappali ülőgarnitúrájára, és sietve mondtam neki, "OK, OK, nővérkém. Ülj le és mondd, mi bánt! Valami gáz van? Fiúk? Persze, fogadni mernék, hogy fiú van a dologban... Ugye? " Különös figyelmet szentelt inge egyik gombjának és kerülte a tekintetem, úgy látszik, tényleg komoly zavarban volt.
"Hát... iiiigen... kellene egy... szóval... tehát kérdezni akarok tőled valamit a fiúkról, OK? "
Ha Judit nem volt egészen biztos magában, a mondat végét mindig megtoldotta egy kérdéssel, például "Tudod, hogy értem", vagy "Érted? ".
"Ha cserébe te is... valamit valamiért, csajóca. Válaszolok a kérdésedre, ha te is elmondod, amit én akarok tudni a lányokról, de semmi mellébeszélés! Rendben? " Judittal jobb volt előre tisztázni a szabályokat.