A véletlen

Első találkozás:

Az iskola, a fránya iskola. Menni kell. Évnyitó lesz. Még soha nem volt évnyitón, pedig már lassan befejezte az egyetemet. Az épület nagy, régi. Ilyet még nem is látott azelőtt.
Hosszú lépcsők vezetnek az aulába. Pontosan olyanok, amiket nem lehet kettesével venni, de egyesével is kényelmetlen. Azért kettesével kell venni. Nincs egyedül. Emberek veszik körül, zörejek, morajlás, zsongás, beszédfoszlányok. Kavalkád van. Tetszik neki. Néha beszélget, mert barátjával jött. Mindent megpróbál befogadni, szemével belevésni az agyába és tárolni, hogy majd szüleinek is elmondhassa. Nézi az embereket, a ruháikat, mozgásukat, hallgatja beszélgetésüket. A moraj mindent elnyel. El akar jutni az aulába, hogy életében először meghallgathasson egy évnyitót.
A lépcsőfordulóban akad el. Nincs körülötte senki. Mindenhol csend. Az ablakon keresztül, mely sárga, a napfény csak halványan tör át. Lehet látni a por által alkotott függönyt mely más esetben láthatatlan. Szeme átfurakodik ezen a halvány felhőn. Tekintete egy pontra szegeződik. A lépcső tetejét nézi. A lépcső tetején álló szobrot. A szobor beszél, de hallani nem lehet. Rövid szőke haja van. Keveset mozog. Arca kedves, mosolygós. Mozdulataiból sugárzik az őszinteség, játékosak de még is határozottak. Talán még nem teljesen nő. Világosfehér kosztümöt, magas sarkú cipőt visel. Többet nem tud kivenni. Homály van. A szobor körül izzik a levegő. Elmegy. Még mindig a lépcső tetejét nézi, bár már üres. A lépcsőfordulóban még vált barátjával egy-két szót, nem fontosakat. Csak egy mondat marad meg benne örökre.
– Meg kell szereznem ezt a lányt.

Második találkozás:

Kocsmában ülnek. Egyliteres korsókból vedelnek, ami nekik újdonság. Füst van, zaj, ricsaj, lárma, zeneszó, tánc. A társaságnak kellemes.
Nevetve, korsólyába mélyedve ül. Örül, bár még nem boldog. Szereti a környezetét. A füst, amely körülveszi csípős, de simogató és eltakar. Vár. Ő valakit vár. Még semmi sem biztos. Nem köti le magát a várakozásba, mert az fájdalmas, hanem együtt mulat barátaival. Akit vár érkező félben van. Megérkezett.
Belibben, pulóverét ledobja a padra. Helyet foglal. Leül a neki székre. iszik.
Megrendeli a . Megpróbálja lefoglalni a mellette ülőt. Nehezen megy, mert a nyelv nagy akadály. Bár ha az ember iszik, néha akad, néha begyorsul. Örül, hogy nevet. Vele nevet. Csak rendeli a , egyiket a másik után. Néha már együtt mennek . Átfogják egymás derekát. Átverekedik magukat a táncoló tömegen a bárpultig, egy-egy lépést táncolnak is. Korsó a kezükben. Isznak, mulatnak, . A kocsma bezár, mögöttük a bazár bezár.
Ketten sétálnak. Hazafelé. Sötét van és hideg. Egymáshoz bújnak, mint a verebek a havas háztetőn. Így közelítik meg a lakást. Nem beszélnek sokat, csak mennek. Nem tudnak miről, vagy a hidegben jobb, ha a szájuk is csukva van, nehogy hőt veszítsenek? Megállnak. Magas ház.
Nem egyedül lakik? A csoporttársnőjével? Akkor nem megyek fel. Nem lehetünk kettesben. Megcsókolja. Visszacsókot is kap. Már nincs hideg, nem fáznak. A csók, amely percekig tart.

Harmadik este:

Most is vár. Neki van ideje. Takarít, eszik egy keveset, bár nem éhes. Késő van. Belül összerándul a gyomra. Egy gombóc van belül. Nem tudja, mit csináljon, hogyan reagáljon majd. Ha belép. Ide tesz, oda tesz. Fel tesz, betesz. Az idő megy.
Kopognak. Kinyitja az ajtót. Elveszi a kabátját, felakasztja, az ajtótól ballra a fogasra. Kicsit ügyetlenkedik, mert a kabát nehéz, téli. egy pohár itallal, megmutatja a szobát, bár az nem nagy. Nincs is mit rajta mutatni. Egy 360 fokos fordulat és az egész berendezés befogható és raktározható.
Tetszik a félhomály. Lehet, hogy direkt csinálta? Miért nem ér már hozzám, miért nem simogat, vagy csókol meg?
– Menjünk aludni.
– Menjünk, de előtte még letusolnék, mert most jöttem az iskolából.
– Menj nyugodtan. Mindent találsz bent.
– Köszi.
Egyedül megy tusolni. Meleg vizet enged magára. Lemossa magáról az egész napos iskolát, a hólét, a problémákat. Kész van. Meztelenül lép ki a fürdőből. A haját szárítgatja. Nem figyel másra.
Így bajos lesz fürödni menni. Már most feláll. Szép alakja van. Kerekek a mellei. A feneke is formás. Megőrjít a haja.
– Most akkor én jövök.
– Te is mész? Azt hittem nem szeretnél.
– De, máris indulok.
– Veled tartok.
Segít neki levetkőzni. Leveszi a pólóját, lehúzza a melegítőjét a zoknival együtt. Már csak az alsónadrág marad, ami elől dudorodik. Ezt nem kapkodja el. Masszírozza, miközben hevesen megcsókolja a száját. Innét már nincs visszaút.
Átkarolja erősen a derekát. Felemeli. Beviszi a zuhany alá. A víz mindkettőjüket pillanatok alatt eláztatja. Leveszi magáról az alsót. Nézik a mereven álló szerszámot. Mosolyognak. Közösen igazítják a lába közé. Simogatják egymást. Végigjárják kezükkel a másik egész testét. Erősen masszírozza a melleit. Kemények. A mellbimbók égetik a nyelvét. Ujjai a szeméremajkakat keresik. Körkörösen, majd le-fel simogatja őket.
Sóhajt, liheg. Le fel mozgatja a bőrt a lába között lévő péniszen. Érzi a forróságot. Belülről is nedves. Maga mögé állítja. Beteszi magának. Sóhajt. Nehezen fért be. Előre-hátra mozog. A víz folyik a hátán. Nyögdécsel. Melege van.
Bejutott. Előre-hátra mozog. Kitölti. Erősen szorítva tartja bennt. Ezt nem bírja sokáig. Tudja. Megpróbál várni. Lassít. Tovább simogatja a melleit. Most boldog. Már nem gondol semmire, csak mozog. Élvezi a meleget. Élvezi, hogy bent lehet. Gyorsan mozog... És megáll. Az utolsó pillanatban kiveszi és várja, ahogyan végigfutnak a testén a gyönyör rángásai, hogy végül a makkján keresztül kitörjenek belőle. Ráélvezett a fenekére. A sperma a vízzel együtt végigfolyik a dombok között és eltűnik...
Hagyta, hadd menjen el. Segített is neki, tudta most ő jön. Megfordult. Felugrott az ölébe. Erősen átkarolta a derekát a lábaival, nyakát kezeivel.
– Menjünk az ágyhoz.
Ahogy kérte tőle letette az ágyra.
Amint leérkezett az ágyra oda fordult és szájába vette. Egyik kezével a szájmunkát segítette, a másikkal önmagát tartotta formában. Várt. Most ő várt. Nem kellett sokáig. A szájába már nem fért el olyan merev volt. Lefektette az ágyba és ráült. Lassan csúsztatta magába, mert nagynak bizonyult. Amikor bent volt, nem maradt más csak az élvezet. Le-fel, előre-hátra, körbe, oldalra mozgatta a csípőjét. Sóhajtott, nyögdécselt, élvezte.
Hagyta magát. Elfáradt. Feltámadt. Tetszett neki. Élvezte. Feküdt. Mozgatta a derekát, hogy még több lehessen bent. Érezte a belsejét, körben a falát a folyosó végét. És mindez meleg és sikamlós volt.
Nem váratott magára a felajzottság gyümölcsének beérése. Hátradöntötte derekát, hogy belülről nunija elülső falát izgassa jobban. Dereka, gerince, keze, lába megfeszült. 1, 2, 3... Egy gyors összecsuklás és a feszes testtartás hirtelen megszűnt. Görnyedve omlik a mellkasára. Fekszik és szuszog.
Maga mellé fekteti, hogy a hátát látja. Átnyúl a lába között. Ujjaival benyúl és nedveit az ujjai között tartva a fenekéig húzza őket vissza. Megnedvesíti hátul is. Egy ujj eltűnt. Belement a második is. Lassan húzogatja ki-be.
Sóhajt és hagyja, hogy fenék kerüljön ostrom alá. Nem bánja. Élvezi ezt is.
Az ágaskodó fütyijét helyezi az ujjak helyére. Lassan indul befelé. A popsi nincs hozzászokva, de engedi. Eltűnik odabent az egész. Ujjait a lábai közé a másik barlangba teszi. Harapdálja a nyakát. Mozog.
Mozognak, zilálnak, zihálnak. Sóhajtanak. Nyögnek. A nedveik összekeveredtek. Elfogadták egymást. Mozdulataik felgyorsulnak. Halk, visszafojtott hangok. Testek feszülnek meg. 1, 2, 3... Elernyedve fekszenek az ágyon. Nem mozdulnak. Körbeveszi őket a szoba. Szuszognak. Egyenetlenül. Szuszognak. Egyenletesen. Csak fekszenek. Jó éjt.