A fantázia hatalma

Ülök az egyetemi gépteremben, és a leveleimet olvasgatom, közben csurog le valami mp3. Az átlagoshoz képest iszonyú lassú ma a háló, de legalább muködik. Van idom, szerencsére holnap semmibol nem írunk ZH – t, edzésre sem kell menni, a jegyzokönyveket meg holnap is meg lehet írni, lesz egy veszett unalmas egyórás eloadás. Hátradolök a székben, és türelmesen figyelem, ahogy csigalassúsággal pöttyöz a Wget, akadozva forgatja a hullócsillagokat a Netscape, és idonként elolvasok 1 – 2 levelet a listán. Közben mellettem összepakol a srác aki eddig ott ült, és új ember jön a helyére. Valami lány, nem nézem meg nagyon, nem szoktam. Ez az egy hely van, ahol max. leveim közé jön be 1 – 2 noi gondolat, itt nem ismerkedek. A legtöbb amire készségesen hajlandó vagyok, hogy a lusta operátorok helyett idonként útbaigazítok néhány "rászoruló" lányt, de ebbol még soha nem lett semmi. Ráadásul most nincs is mit segíteni, rutinosan belép, és a Netscape meg a mailer program felé kaparászik, ki is várja amíg az egyik elindul, és csak utána ad parancsot a következo futtatására. Most veszem csak észre, hogy közben szépen bejött az Erotikus Fantáziáink topic a háttérben futó browseremen. Egy kattintással elokotrom a secureCRT ablak alól, és nézegetem, van-e valami új hozzászólás. Már viszonylag rég nem "jártam" erre, akad néhány iromány. Általában haza szoktam vinni, de most mégis elkezdem olvasni. Itt ugyan nagyon kell vigyázni, nehogy valakinek szemet szúrjon mit is olvasok, de a kép nélküli betuk nem szoktak feltunni senkinek. Ahhoz képest, hogy vannak akik gátlástalanul szokták mindenki szeme láttára letöltögetni a pornoképeket, én nem sértek semmilyen közszemérmet.
Észreveszem, hogy a mellettem ülo lány idonként rám néz. Nem a képernyomet, hanem engem figyel, lassú nála is a net, és úgy látszik nem talál magának jobb látványosságot. Nem csinálja túl feltunoen, de nekem nagyon érzékeny szenzoraim vannak erre, szinte megérzem. Amikor egy picit is megmoccanok, szemem sarkából látom hogy a tekintete azonnal átáll a saját monitorára, és úgy tesz, mint aki várná, hogy végre jöjjön le az az oldal. Elso ránézésre nem túl szép lány, fel sem tunne, ha nem rám figyelne idonként. Valami amerikai oldalakon kalandozik, azért még lassabb az egész neki.

Azért a biztonság kedvéért a háttérbe rakom az Index – et, még a végén megbotránkozik, és inkább a levelekkel foglalkozom. Hamar kimerül minden, a személyes jellegu dolgokra már válaszoltam, csak a levelezési lista maradt, azon meg most semmi érdekes. A letöltés a második file – nál tart, és 4 – et adtam meg neki, nohup – ot meg elfelejtettem eléírni, gondolván 1 – 2 óra alatt csak ideér. Hátradolök a széken, és unottan nézegetem a pöttyöket, ahogy gyulnek... A mellettem ülo lány sikeresen megtalált egy bug – ot a Netscape – ben, mert leakadt neki. Bosszúsan újraindítja, és megkeresi hol tartott. Mostanra már kinézegette magát rajtam, inkább az információs sztrádáról felé csorgó adatok érdekelnék, de azok nem akaróznak felé áramlani. Látom ahogy magában szidja a rendszert...

– Ma elég lassú a net – mondom oda neki a sztereotip szöveget, nem mintha ismerkedni akarnék, de tapasztalataim szerint, ha tudja valaki, hogy a többieknek is ilyen rossz, akkor egy kicsit megnyugszanak, vagy legalább együtt lehet szidni. Bizonyítékként a képernyomre mutatok, hogy a wget hogy küzd minden kilobyte – ért. Nem nagyon reagál, csak ránéz a monitoromra, és helyesloen bólint, de a kommunikáció egyoldalú marad, mert az övén viszont épp most jelenik meg a kívánt oldal. Ahogy belefeledkezik, és is átváltok a Netscape – re, és tovább olvasom a hozzászólásokat.

Egyszer csak azt veszem észre, hogy nemcsak én olvasom az elottem lévo képernyot. A mellettem ülo lány egyre többször pillant bele. Úgy, hogy lehetoleg ne vegye észre, figyelni kezdem. Tágra nyílt szemekkel pislant rá a monitorra, és amint egy egészen apró mozdulatot teszek (akár csak az egeret tolom meg) mint valami riadt veréb reppen vissza a tekintete a saját szövegére. "Ej ej, nem szép dolog belekukucskálni más monitorába", gondolom magamba, de már nem lehet visszacsinálni. Ígyjárás. A topicban olvasott dolgok azért megadták nekem is az alaphangulatot, úgyhogy hirtelen eszembe jut valami. 1 – 2 perc meredt ülés után amikor már sokadszorra pislant apácákat megszégyenítoen félénk tekintettel a bunös dolgokat mutató fekete – fehér pontok irányába, odanyúlok a monitorhoz, és egy széles mosoly kíséretében pofátlanul felé fordítom.

Teljesen leakad a lány, mint akinek nem kap órajelet a processzora. Csak mosolyog, és megszeppent tekintettel néz kifelé a fejébol. Utólag jut eszembe, hogy azért ez durva volt, de nem lehet mit csinálni, fejezzük be méltóképpen.

– Www. index. hu/forum, aztán a keresés mezobe írd be, hogy "erotikus fant", akkor erre a topicra áll rá, onnantól értelemszeruen... – mondom oda neki mosolyogva.
Azt hittem ettol totál kikészül, és hangosan durcogva elküld a fenébe, majd feláll és elmegy, de nem így történik. Rájön, hogy nincs kiút, így mit van mit tenni, remego ujjakkal inkább beírja a browserének a címet. Közben csak szégyenlosen mosolyog, mint akit tetten értem, (végülis majdnem... ) és úgy pislant csak a saját monitorára, mintha egy apáca elott sexfilmmé olvadnának össze az apró fekete karakterek...

Miközben olvasni kezdi a sorokat, egy kicsit megnézem kit üdvözölhet olvasótáborában ez a topic. Ülve nehezen ítélem meg, de kb. 165 centi magas lehet, világosbarna, vállig éro göndör fürtökkel. Szemüveges, és enyhén szeplos, fehér boru. Az arcából ítélve könnyedén el tudom képzelni, hogy 4. 8 alá sosem ment a gimnáziumi teljesítménye. Valószínu elsoéves, és az egyetemen is eléggé pedálozhat. Amennyire feltunés nélkül meg tudom figyelni, megnézem az alakját is. Alapvetoen vékony lány, kicsi (vagy laposabb) keblekkel, széles csípovel. Nagyon szolidan öltözködött ma reggel, egy hosszú nadrág van rajta, meg egy vékony, de mindent elfedo pulóver. Egyre jobban elmélyül a topicban, most már úgyis mindegy. Idonként megpróbál rám nézni, de annyira megtervezi mindig, hogy elore látom hogy mikor készül ilyesmire, így én tökéletesen el tudom vele hitetni, hogy egy pillantást sem vetek rá.

Most kezdek igazán rádöbbenni, milyen szituációba is keveredtem. Magamban mosolygok rajta, újra és újra végiggondolva, szinte perverz módon élvezem a dolgot. Idoben növekvo sorrendbe irányítom a topicot, és lemezre mentem az utolsó szakaszt, majd logout, alt – F4, exit, F10, Alt – X stb... Öszepakolok, és hazafelé indulok. Nem érdekel a letöltés sem, megszakítom, úgyis a harmadik file – ba kezdett épp bele, majd onnantól folytatom.

Felállok, és elindulok kifelé. Még egyszer hátrafordulok, és tekintetem összetalálkozik a mellettem ülo lányéval. Valami egészen összetett arckifejezés tükrözodik rajta, egyszerre kérdez, akarja hogy menjek el, és kéri hogy maradjak... Rámosolyodok. Rövid reakcióido után visszamosolyog, majd azonnal lesüti a szemét. Kilépek az ajtón, és széles vigyorral elindulok a villamosmegálló felé.

Már szinte el is felejtem az egészet, amikor is 1 hét múlva e – mailt kapok bizonyos Gál Ilonától. Hat sor az egész, amelyben bemutatkozik, elmondja hogy kicsoda, és rengeteg "... " közepette közli a telefonszámát, meg hogy találkozni akar velem., és hogyha a szombat délután jó az akkor és ott, akkor ott és akkor... Ennyi gépelési hibát nem láttam még hat sorban, meg ennyi... – ot sem, úgyhogy szemmel láthatólag nem kis lelki vívódásába telt, mire megírta. Mindenesetre tetszik, hogy nem valami homályos idopont és helyszín van megjelölve, hanem nokre kevéssé jellemzo módon meg tudott adni valami konkrétat. Persze már az ismeretlen névbol sejtettem ki lehet, már csak az volt a kérdés, honnan a fenébol tudta a címemet. Ez is leesik, kilépéskor mindig ott marad az utolsó login name. Biztos leleste a monitoromról amikor eljöttem. Eldöntöm, nem hívom fel, de az adott idoben megjelenek a megfelelo helyen, lesz ami lesz. Azért egy válaszlevelet kap, hogy ott leszek.

Most bezzeg másképp van öltözve, szoknya van rajta, és blúz, bár ez is elég szolidan néz ki. Lesütött szemmel üdvözöl, és szemmel láthatólag nem tudja mi legyen. Nyero pozícióban érzem magam, de nem akarom még egyszer lerohanni. Annyira nem is találom szépnek elsore, hogy azonnal nekiessek, meg különben sem az én stílusom az "azért táncolunk elotte? ". Javaslatomra beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk. Még véletlenül sem a topicról, egy könnyu húzással az iskola felé terelem a szót. Tényleg elsoéves, és elég jó tanuló, bár o is arról panaszkodik, hogy gimiben kituno volt, itt meg néha úgy érzi, a fél kezét odaadná egy kettesért. Hagyom hogy o vigye a beszélgetést, bár az egyetem téma annyira nem vonz hosszú távon, én már harmadéves vagyok, nem mond sok újat úgy sem, én is átéltem ezeket, de legalább meghallgatom. Akkor már inkább a számítógépek, megtudjuk mit tud. Tényleg ért valamit hozzá, az apja valami ilyesmivel foglalkozik, és mivel csak két lánya van, a kisebbiket erre akarta megtanítani, de mégsem informatikus lesz belole. Mindenesetre legalább megéri hallgatni, mert nem csak hülyeségeket beszél. Alapvetoen inkább hallgatom, látom hogy zavarban van, foleg ha nem hallja a saját szavát, de legalább nem mindenféle hülyeségrol fecseg, és tényleg értelmes. Szembol elég helyes arca van. Egyszer a szemüvegét is leveszi. Hmmm... Nem is rossz! Ha nincs rajta az a nagy keret, és mosolyog is, kifejezetten szép! Kénytelen vagyok megdicsérni a látványt, mire teljesen zavarba jön...

Hosszú másodpercekig nem szólal meg, aztán mintha betanulta volna, elmondja hogy o is helyesnek talált, feltuntem neki a gépteremben, többször látott már, és egyszer szeretett is volna elbeszélgetni velem, de nem jött össze, nem kerültünk egymás mellé. Aztán meg úgy gondolta miért is jönnék el vele beszélgetni... Amikor meglátta mit olvasok, meglepodött, de valami furcsa érzés kerítette hatalmába, nem bírt elszakadni tole, és amikor még észre is vettem, teljesen elvesztette a kontrollt. Sokáig azon gondolkodott, hogy bunkó voltam, és direkt csináltam, de rá kellett jönnie, hogy nem, és még bocsánatot is kért, hogy belenézett abba amit olvasok. Végül nagy nehezen megírta azt a levelet, és most itt van.

Szemébol kétségbeesés és ártatlanság sugárzott, teljesen megsajnáltam. Végtére is én hoztam ebbe a helyzetbe, teljesen véletlenül. Én is bocsánatot kértem tole ezért, és megnyugtattam, hogy koránt sem akarom lerohanni, és nem is így szoktam ismerkedni. Megkérdeztem ezek után akar-e még maradni, vagy menjen mindenki haza, és felejtsük el. Nem akart menni. :) Elmondta, hogy azóta sokat olvasott a topicból, és egészen megfogták az irományok. Nagyon bizonytalan, és halkan beszél, alig hallom, pedig egyre közelebb húzódik hozzám. Szemben ültünk, és szinte összeér a homlokunk...

Elmondja, hogy ez a topic megváltoztatta a sexrol alkotott képét. Megkérdezi kiolvastam – e, illetve hogy mióta követem az eseményeket. Eszébe sem jut, hogy talán hozzá is tehetek valamit, de nem kötöm az orrára... :) Eddig csak a hozzá hasonló barátnoitol hallott történeteket a sexrol, akik szintén csak hallották, vagy ha próbálták, akkor sem volt túl jó véleményük. Annyira belelovallja magát, hogy még azt is elmondja, volt egyszer egy barátja, akivel érettségi után jött össze, beleszeretett, de úgy érezte, a srác csak AZT akarja, o meg megijedt ettol, és végül kidobta. Annyira oszinte, hogy a végén én is elárulom, nekem sincs barátnom jó ideje... Úgy néz fel rám, mint aki szellemet lát. Azt mondja, nem hitte volna, egy fiú szerinte olyan könnyen szerez barátnot, o meg csúnya hogy legyen fiúja, el sem tudja képzelni, hogy valaki rendesen belészeressen. Meg kell nyugtatnom, hogy nem is csúnya. Magam is kezdem elhinni. Szemüveg nélkül, jobb ruhában tényleg kellemes látvány. Csak mosolyog, és egyre halkabban beszél, ráadásul nem tud mit mondani, ha hallani akarom, egészen a füléhez kell hajolnom. Hogy megtámasszam magam az asztalon, elorébb kell tolnom a kezem. Véletlenül hozzáérek, mire olyan mohón kap utána, hogy egészen megijedek. Kicsiny kezét a tenyerembe csúsztatja, és közben nem mer rám nézni. Megszorítja az ujjaimat, és érzem hogy szinte beleremeg.

Erre nem számítottam, gyors egy kicsit, de nincs visszaút. Hüvelykujjammal egészen finoman simogatni kezdem a kezét, amíg ki nem engedi a görcsös szorításából a többit is, majd finoman masszírozgatom. Még mindig nem néz rám, az ujjaira bámul, ahogy eltunnek és elobukkannak az enyéim közül, érzi az érintésemet, és teljesen átadja magát neki. Hosszú percekig csak a kezére koncentrálok. Játszadozom az apró és finom csontocskákkal, simogatom a noies borét, és hallgatom az egyenletes, kissé gyorsuló lélegzetét. Nagyon kellemes játék. Forgatom az ujján a kis ékköves gyurut, masszírozom a tenyerét, és kényeztetem az összes apró idegsejtet. Eleinte passzívan élvezi amit csinálok, teljesen ernyedten elfogad minden kellemes ingert, aztán felbátorodva o is apró mozdulatokba kezd. Már nem is elég az egyik keze, a másikat is odaadja, illetve az én másik tenyerembe csúsztatja. Még mindig az apró játékot nézi, egyre tágabbra nyílt tekintettel, hosszú szemlehunyásokkal konstatálva minden simogatást. Testünk mozdulatlan, de ujjaink finoman dolgoznak, egyre több gyönyört szerezve gazdáiknak. Kicsiny testrészeink szorgosan küldik az örömteli ingereket, lelkünk megtelik kellemes érzésekkel. Ujjaink összefonódnak, mintha teljes emberi testek lennélek, mintha a kezeink szeretkeznének helyettünk, értünk. Nem merek többet kezdeményezni, inkább folytatom ezt a csodás apró játékot, és egyre jobban élvezem. összes idegpályám a kezembol jövo kellemes simogatás érzékelésére áll rá, idonként én is lehunyom a szemem, hogy jobban élvezhessem a játékot.

Mint valami varázsütésre, hosszú ido után egyszerre nézünk fel. Szemünkben a vágy tüze ég, egymás felé hajlunk. Ajkunk csókra nyílik, de az a fránya asztal nagyon széles... Elmosolyodik. Velem együtt felemelkedik, és az asztal fölött állva ér össze a szánk. Néhány lágy puszi után kénytelenek vagyunk abbahagyni, nagyon fárasztó ez a póz. Intek a pincérnek, gyorsan fizetek, és egymást átölelve hagyjuk el a kávézót. Kint már sötét van, az utcán egy lélek sem jár. Átölelem, és nagyon lágyan újra megcsókolom. Ajkaim forró fogadtatásban részesülnek, hosszan, érzékien. Nagyon kellemes bore van. Már a kezét sem volt semmi érinteni, de a nyaka és a válla elképesztoen puha, ajkai forrók, arca feszes, és a szeplok ellenére a félhomályban gyönyöru látvány. Ahogy kezem végigsiklik az oldalán, érzem hogy mennyire karcsú dereka van. Hosszú percekig csak lágyan, csókolózva állunk, majd elindulunk a kollégium felé. A lány ugyanis ott lakik, és csak miattam nem ment haza ezen a héten. Útközben két egyre vadabb és forróbb csók között kissé félénken a tudtomra adja, hogy a szobatársai viszont mind hazamentek...

Szerencsénk van, a portás épp mással van elfoglalva, nem veszi észre, hogy egy kártyával ketten jövünk be. Kézen fogva sietünk a szoba felé, felfutva a lépcson, végigosonva a folyosókon, be a kis négyágyas szobába. Felkapcsoljuk a villanyt, és kifújjuk magunkat a rohanás után. Ledobom a cipom, és körülnézek. Lányos rend és rendetlenség mindenütt, a könyvek és a tárgyak katonásan állnak mindenhol, de a ruhák helyenként szanaszét. Van itt két asztal, egy csillár, jó sok megrakott polc, egy mosdó, ja és még valami. Velem szemben egy lihego, ijedt lány, aki a kezemet fogja. Szemében tuz ég, de arca mégis riadt, ajka csókra nyílik. Finoman megfogom mindkét kezét, homlokon csókolom, és átölelem.

– Ha mégsem akarod, megértelek, és nem haragszom...
– De... de... szeretném... rebegi halkan, nem túl határozottan.
– Kérlek most döntsd el – mondom, és egy picit eltolom magamtól. Néhány másodpercig állunk, összekulcsolt kézzel, egymással szemben. Mélyen a világosbarna szemeibe nézek, és figyelem minden rezdülését. Látom, ahogy a vágy lassan átveszi a hatalmat a félelme felett, arca ismét megtelik tuzzel, és lassan, válaszként átkarol...
Hosszan átölelem, majd ismét eltolom magamtól, és egy kicsit átalakítjuk a szobát. Megkérdezem melyik az o ágya, miközben kérésemre lekapcsolja a csillárt, és az egyik íróasztali lámpát gyújtja fel, én meg a plafon felé irányítom. Találok valami rádiót, azt bekapcsolom, de nincs vele szerencsém, valami techno dolne belőle ha hagynám. De nem hagyom... Inkább magamhoz húzom a "táncpartnerem", és felkérem egy nagyon lassú és érzéki táncra. Boldogan "igen" – t mond, és a nem létezo zenére lépkedni kezdünk. Fejét hol a vállamra hajtja, hol csókra nyújtja, kezei simogatóan és felfedezoen kalandoznak rajtam, karcsú teste hozzám simul, érzem a melleit, még testének melegét is. Ajkai puhák, légzése egyre gyorsul. Kezeivel az ingem gombjait keresgéli. Szorosan átölelem a fenekét, csípom az övéhez szorul, a felsotestünk eltávolodik egymástól. O az én gombjaimmal foglalkozik, én meg az o blúzát próbálom fél kézzel kinyitni. O boldogul eloször, hiszen két kézzel dolgozhat, de nem hagyom hogy levegye rólam az inget, inkább megkérem hogy segítsen a saját blúzával. Én inkább nem a gombokkal, tenyeremet lágyan az egyik mellére helyezem. Elmosolyodik, és hozzásimul a kezemhez. Nagyon kellemes tapintású keble van, bár a melltartó miatt a valódi formáját nehezen ítélem meg. Lágyan simogatni kezdem, miközben o az apró fehér gombokat buvöli. Egyre nehezebben boldogul a saját ruhájával. Szemei lehunyja, csípojét erosen hozzám szorítja, és élvezi ahogy a mellét simogatom. Érzem ahogy lélegzik, sot a szívét is, ahogy gyorsan és ütemesen dobog. Az utolsó gombot már csak úgy tudja leküzdeni, hogyha egy kicsit abbahagyom a simogatást. Hátrahajtott testén kissé szétnyílik a vékony ruhadarab, megmutatatva feszes hasát. Magamhoz ölelem, és mindkét kezemmel átkarolom a blúza alatt. Ujjaimmal végigzongorázom a finom borét, miközben mélyen megcsókolom. Heves viszonzásra találok, kezeivel o is az ingem alá nyúl, finoman markolássza a hátamat, és szorosan magához húz. Csodálatos táncba kezdünk. Ölelkezünk, csókolózunk, egymás fülét, nyakát puszilgatjuk. Közben minden létezo övkapcsot, melltartópántot, gombot és zipzárat kioldunk egymás öltözékén. A forró játékban lengére vett öltözékünk egyre kevésbé takarja a testünket.

Megfordítom a lányt, és hátulról kényeztetem tovább. Nyakát hátravetve élvezi a "táncot". Módszeresen lesimogatom róla a ruhát. Különös figyelmet fordítva a melltartóra, melyet egészen "ügyetlenül", hosszú percek alatt sikerül csak "levarázsolni" róla. Egyáltalán nem bánja ezt a kis késlekedést, egyre hangosabban nyögdécsel, a fejét forgatja, és hátranyúlva próbál engem is megszabadítani a ruháimtól. Nem hagyok túl sok lehetoséget neki, már csak a bugyi van rajta, az nem megy könnyen, természetesen itt semmi csatt sehol, nincs mese le kell húzni. Inkább azon keresztül érek hozzá. Ahogy ujjaim végigsiklanak a vénuszdombján, érzem ahogy összerezzen. Kicsit felém fordul, és tágra nyílt szemekkel rám néz. Rámosolyodok, tudom hogy még soha senki nem érintette így. Ráteszem a kezem a bugyijára. Egészen finoman simogatni kezdem. Szélesen elmosolyodik, és megadja magát. Néhány mozdulat után kicsit széjjelebb rakja a lábait, hogy mindenhova elérjek. Nagyon apró mozdulatokkal kényeztetem, az egyre nedvesebb pamuton keresztül. Teljesen hozzám simul, fenekével simogat, ajkai a csókomat keresik, nem is hiába. Mindkét kezemmel a combjai közt simogatom, hosszú, lágy mozdulatokkal, és élvezem ahogy érintésem helyén a testén végighaladnak a gyönyör hullámai. Ujjaim elkalandoznak a bugyi alá is. Forró fogadtatásban van részük. Csodálatos érzés, ahogy az egész hozzám simuló forró és törékeny noi test egyetlen, pár milliméteres mozdulatra is megremeg, elolvad, mozog és nyögdécsel, egyre hangosabban, egyre vadabbul, egyre gyorsabban, amíg egy mély, gyors lélegzettel össze nem rándul, és el nem ernyed végleg, lihegve, simán és szerelmesen.

Felém fordul és csak hálálkodik. Forró csókok, ölelések perceken keresztül, mígnem felbátorodva o lendül akcióba. Egy pillanat alatt kibújik a bugyijából, és engem is megszabadít minden további ruhától. Mire észbe kapnék, ott állok elotte teljesen meztelenül, minden tekintetben rámeredve. Hirtelen megakad a lendülete, csak néz, hol rám, hol a szerszámomra. Nem mintha kifejezetten nagy lenne, de nem is érzem szükségét, hogy szégyenkezzek bárki elott is. Tudom hogy nem ezért akadt el a lelkesedése... Megfogom a kezét, és lassan felé húzom. Kissé bátortalanul érinti meg. Kicsit vonakodik, de aztán csak megmarkolja. Úgy érzem magam, mintha én is eloször találkoznék noi érintéssel. Annyira finoman fogja meg, hogy beleborzongok. Apró ujjaival méregeti, csodálja, de fél is tole. Szemlehunyva csodálom ahogy ismerkedik vele, idonként ránézek az arcára. Tetszik neki hogy élvezem a finom érintést, de még mindig riadt. Egy csókot lehel az ajkaimra, és bizonytalanul az ágy felé húz, majd végigfekszik rajta. Nem erre számítottam. Megértem, de azok után ahogy az elobb hozzám simult, kissé erosnek érzem a váltást.

– Nem kell megtenni ha nem akarod... – mondom neki, de azért lágyan simogatni kezdem.
– De... csak... félek kicsit...
Felültetem az ágyon, és egy kis idore otthagyom, amíg kiveszem a gumit a táskámból. Leülök vele szemben, és egy hosszú csók kíséretében a kezébe azom a kis csomagot.
– Akkor most húzd ezt fel nekem, segítek...

Bizonytalanul kezd neki, de újabb meglepetésemre egyre bátrabban érint meg. Megmutatom hogy csippentse össze a végét, és bátorítom, hogyha nem megy mert csúszik, nyugodtan alkalmazzon egy kis erot, nem fog fájdalmat okozni, épp ellenkezoleg. Nagyon élvezem, ahogy egyre kevésbé bizonytalankodó keze a helyére illeszti a "ruhadarabot", miközben teste is közeledik hozzám. A végén le kell állítanom a kissé hosszúra nyúló "öltöztetést", a nem akarom ido elott elhasználni az "esokabátot".

Az ágy széléhez húzom, és háttal végigfektetem rajta, úgy, hogy lábai lelógjanak, és elétérdelek. Ismét riadtnak tunik, de ezt most kifejezetten izgatónak találom. Ahogy szétnyitom a lábait, vonakodva engedelmeskedik, érzem ahogy a vágy és a félelem csatáznak benne. Én meg alig bírom türtoztetni magam, de nem akarok fájdalmat okozni. Erot veszek az ösztöneimen, és a kezemet helyezem a forró bejáratra. Az ismeros kényeztetéstol hamar megnyugszik, néhány mozdulat után önként széjjelebb teszi a lábát. Érzem ahogy átadja magát az apró mozdulatoknak, figyelem kívánatossá és ellenállhatatlanná váló testét, és valamiért elönt engem is az elso alkalom varázsa. Amúgy is régen volt már alkalmam hasonló dolgot muvelni, meg annyira még nem is sokszor, hogy ne jelentsen mindig valami egészen újat, ráadásul a valódi elso nem éppen olyan volt számomra amilyennek megálmodtam... Felfedezoen, már – már én is bátortalanul simogatom, és nagyon élvezem ahogy reagál. Amikor érzem hogy a vágya teljesen felülkerekedik, közelebb megyek, és a makkommal kezdem simogatni a kisajkait, körözgetek a csiklója körül. Ez már számomra is nagyon kellemes érzés... Puha, és mégis vérrel telt, síkos és forró. Azt hiszem észre sem veszi, hogy ez már nem az ujjam, csak amikor mindkét kezemmel a melleit simogatom, és "valami" még mindig a telt ajkait masszírozza a combjai közt. Behunyt szemmel élvezi amit muvelek vele, míg a látvány, a hangjai és az érzések egyre nehezebbé teszik, hogy bele ne hatoljak. Mégis türtoztetem magam, azt akarom, kérjen rá hogy megtegyem. Ismét a lábai közé nyúlok, egyik kezemmel simogatom, a másikkal meg a férfiasságomat "ecsetként" használva egyre kisebb, egyre mélyebb köröket festek a bejárat köré. Majdnem olyan jó mintha benne lennék, vigyáznom kell, de hagyok helyet az élvezetemnek is. Behunyom a szemen, és csak simogatom azt a nedves, forró valamit...

Hosszú percekig nem veszek tudomást a külvilágról, mígnem az egyre hangosabb nyögdécselések közepette, elcsukló, kéjes, mégis kissé félénk hangon megszólal:
– Tedd meg! Kérlek tedd meg...

Csak erre vártam... Kinyitom a szemem, felnéztek rá, és csodálatosan szépnek találom. Arca teljesen kisimul, szeme csillog a vágytól, és tágra nyílik attól a semmihez nem hasonlítható apró félelemtol, ami csak ezt az egy alkalmat kíséri. Tekintetem végigsiklik a hasán, és az ingerlést folyamatosan fenntartva lassan megállítom a makkom a bejárat elott, majd egészen könnyedén, mikrométerenként elorehaladva, apró mozdulatokkal befelé tolom. Izmos és forró, csodálatos érzés. Éppen hogy bele tudom nyomni a végét, amikor apró feszülést érzek, nem megy tovább. Határozott, de piciny mozdulattal lendülök át az akadályon, mire egy kis rándulás, és egy hangos nyögés a válasz, mely inkább gyönyör mint fájdalom... Kezemmel tovább simogatom a csiklóját, és most már akadálytalanul hatolok egyre mélyebbre, egyre élvezetesebben, érezve ahogy körülvesz az izmos alagút. Fantasztikus érzés. Egyszerre szunik meg a világ, a kép és a hangok, csak az a finom ölelés van, amely férfiasságomat veszi körül. Érzem ahogy partnerem lábai a derekam köré csavarodnak, és mozgásra sarkallnak. Már kezem sincs egyedül, hol az ujját, hol a csiklóját érinthetem, ahogy magát és engem simogat. Halk nyögések törnek föl belolem ahogy mozogni kezdek. A hangok is találkoznak, teljesen összeforrunk ebben a finom mozdulatsorban. Egyre mélyebbre hatolok, ahogy követel, és én is magamnak akarom. Érzem hogy újra összerándul a teste, de ennek már semmi köze a fájdalomhoz... Ritmikusan vesznek körül a gyönyör gyurui, és arra ösztökélnek, hogy én se tartsam vissza magam. Nem is tudnám, nem is akarom már... Hosszú mozdulatokkal haladok a beteljesülés felé, mígnem egy csodálatos pillanatban összefolyik elottem minden ami szép...

Arra eszmélek, hogy csókolgat, ölel és simogat, majd maga mellé húz az ágyra, és betakar minket. Csodálatosan mosolyog, és teljesen hozzám simul. Szemünkben a beteljesedés szépsége csillog. Selymes borét cirógatom amíg el nem alszunk...