Anya férje

Amit most elmesélek, az nagyon régóta kikívánkozik belőlem, de a dolog természeténél fogva nem oszthattam meg senkivel. Itt a sok hasonló történet között nem lesz feltűnő, és legalább kiadhatom magamból, amit évek óta hordozok. Nem volt azért annyira nehéz magamban tartani, minden esetre jól fog esni, ha névtelenül is, de elmondhatom az idelátogató olvasóknak...
Mivel elég régen volt a kezdet, ezért talán könnyebb is így írásban felidéznem, mert jobban előjönnek a részletek. Anyáról és mindarról, ami velünk történt az elmúlt 30 évben.

Ott kezdeném, hogy anya 20 éves korában szült engem. Véletlenül jöttem, nem lehet tudni ki volt az apám. Egy házibulin fogantam, baleset volt. Anya kezdetben így is gondolta, de azután, ahogy közeledett az abortusz ideje elbizonytalanodott. Félt, hogy esetleg soha többet nem lehet gyereke. Jobban félt ettől, mint attól, hogy egyetemistaként megszüljön, és velem együtt kelljen végig küzdenie a tanulás éveit, majd a karrierépítést és egzisztencia megteremtését. A szülei támogatták, ahogy tudták, ez mégis az ő harca volt. De megcsinálta. Lediplomázott, mégpedig igen jó eredménnyel. Közben minden idejét velem töltötte. Nem járt bulizni, nem járt fiúkkal. Minden idejét és energiáját lekötötte a tanulás, majd később a munka és az én nevelésem. Szinte emberfeletti erőfeszítés volt ez tőle, mint egyedülálló nőtől, de harcolt. Soha nem engedte, hogy a körülmények legyőzzék őt. Ezért aztán lassan rám sem úgy nézett már, mint egy átlagos szülő a gyermekére. Mindent megadott nekem, igyekezett pótolni az apát is. Ez a hihetetlen küzdelem, amit végzett (nem részletezném a nehézségeket, de sokszor kijutott neki, míg tanult, majd a karrier) oda vezetett, hogy elkezdett a tulajdonának tekinteni. Pontosabban nem tudott, nem akart rólam lemondani, elengedni, mikor más fiatalokat már szabadabban hagytak a szülei. Féltékenyen szeretett, ami egy ideig kínos volt, utána azonban mindenért kárpótolt. Persze számos részletet, amit most leírok, tőle tudom már, hiszen sokszor elmondta a kezdetektől.
Mit is? Nos azt, hogy hogyan lettünk mi férj és feleség... azt, hogy anya férje – én vagyok.

A küzdelmes évek alatt én, mint egy burokban, anyám védőszárnyai alatt nevelkedtem.