Egy különös találkozás

Másnap reggel mikor felébredtem, egy pillanatra nem tudtam hol vagyok. De megláttam Őt magam mellett és minden ami tegnap este történt újra lepergett a szemem előtt. Dávid még édesen aludt mellettem, mint egy nagy gyerek. Az én kis mackóm. Igaz, hogy külsőre volt már nála jobb pasim, de őt szerettem a legjobban. Rá mindig számíthattam, mindig ott volt ha szükségem volt rá. Voltak néha veszekedéseink, de kinek nem? Nem tudtam mit hoz a jövő, de azt tudtam, hogy tőle soha nem akarok elszakadni. Olyan aranyos volt ahogy ott aludt. Megsimogattam az arcát és megcsókoltam. Pár perccel később felébredt. Én akkor már épp öltözködtem. Pont a melltartómat vettem fel mikor ő kinyitotta nagy barna szemeit és rám mosolygott. Egy darabig csak figyelt majd kiült az ágy szélére. Odahívott magához. Mikor odaléptem hozzá kicsit ünnepélyes hangon ennyit mondott: "Köszönöm a tegnapi estét! Nagyon szeretlek, ugye tudod? " Én csak bólintottam, de nem szóltam semmit. Átkarolt, mindkét kezével megfogta a fenekem és elkezdte csókolgatni a hasamat. Akkor még mindig csak egy melltartó és egy tanga volt rajtam. Felkelt az ágyról, de fenekem nem engedte el. Végigcsókolta a nyakamat és kicsit harapdálta a fülcimpámat. "Kívánlak! " – suttogta fülembe. Ezek után hevesen elkezdtünk smárolni. Átkaroltuk egymást. Magamhoz szorítottam őt és éreztem hogy már keményen áll neki. Bevallom én is be voltam már kicsit indulva, bimbóim már megduzzadtak. Finoman elkezdte letolni rólam a bugyimat. Én sem bírtam már magammal. De sajnos nem sokáig jutottunk. Mikor a tangám leesett a földre és már kezdtünk volna komolyabban egymással foglalkozni, egy hang hasított bele a levegőbe. Gyerekek, gyertek reggelizni!!! " – Dávid anyukája, Zsuzsi néni, kiabált nekünk. Nagy bánatomra abbahagytuk tevékenységünket és elkezdtünk öltözködni. Épp vettem fel a pólómat mikor Dávid szólt hozzám. "Nagyon szép vagy! " – mondta és mosolygott. Egy kicsit el is pirultam. Felöltöztünk és kimentünk a konyhába. Bemutatkoztam Dávid apukájának és leültünk reggelizni. Kicsit meglepődtem, mert nekem már mindjárt Dávid mellett volt megterítve. Reggeli közben Zsuzsi néni folyamatosan figyelt minket és mosolygott ránk. Úgy tűnt szimpatikus vagyok neki. Reggeli után Zsuzsi néni tanácsolta nekünk, hogy menjünk és nézzük meg a falut. Legszívesebben egész nap az ágyban maradtam volna az én kis Macimmal, de azért kíváncsi voltam arra is hogy milyen helyen lakik az én Drágám.