Az állásinterjú 2. rész

"Jó reggelt, főnök" fogadott a nő.
Nem voltam benne biztos, hogy megjelenik másnap reggel, sőt határozottan biztos voltam, hogy nem. De mikor beértem az irodába már ott volt, a titkárnői, bocsánat asszisztensi íróasztalnál, feltűnően a monitorba és a billentyűzet heves püfölésébe mélyedve. Vajon mit csinálhat, hisz még nem is adtam neki feladatot? Mi több, hivatalosan nem is vettem fel!
Nem tudtam, mit is mondjak, "Szia. ", vagy "Mit keresel te itt? ", hát inkább egy "Jó reggelt. " mellett döntöttem és beslisszoltam az irodámba. Végül is én mondtam neki, hogy ma kezdhet. Úgy látszik komolyan vette.

Az az igazság, hogy este nehezem jött rám az álom. Órákig bámultam magam elé, kezemben egy pohár vörösborral, és a történteken gondolkodtam. Szerencsére reggelre az egész csak egy kanos álomnak tűnt. Meg is látszott a szokásos reggeli erekciómon, az istennek nem akart múlni, hát ki kellett vernem a zuhany alatt, végig az előző estére gondolva. Kőkemény voltam, de nagyon kellett volna egy finom, meleg punci. Ehelyett a zuhanykabin falának dőlve erősen és egyre hevesebben rángattam a kezem fel s alá a husángomon, miközben az esőztetőből zubogó meleg víz lágyan simogatta a bőrömet. Eszembe jutott finom, cseresznye alakú ajkainak lágy érintése, csípőjének a szorítása a derekamon, duzzadt hímtagommal a vaginájában, ahogy rajtam vonaglik; és ezzel eldurrantam a zuhany alatt. A ragacs nehezen folyt le a kanális rácsán keresztül, míg végül eltűnt a csatorna mélyén. Megkönnyebbültem, most hogy könnyítettem magamon. A feszültség a fejemben és a feszítés az ágyékomban enyhült. Pedig nem sűrűn teszek ilyet, nincs rá szükségem, szerencsére akadt elég nő az életemben, ha az igazira még várnom is kell. Pontosabban egyszer az igazit is megtaláltam már, de többször nem akartam ennyire megégetni magam, hát érzelmileg jóval távolságtartóbb lettem.

Lehuppantam az íróasztalom mögé és az előző esti morfondírozást folytattam. Jól esett volna egy kávé, de nem akartam épp őt megkérni. Most még nem, amíg nem tudom mi lesz. De éreztem, hogy örülök, amiért itt van. Csalódott lettem volna, ha nem látom őt többet.
"Na jó, ez így nem mehet tovább, felnőtt emberek vagyunk, ezt meg kell beszélni. " határoztam el magam.
"Kérem, jöjjön be" szóltam ki a nyitva hagyott ajtón.
Halkan nyitotta ki az ajtót.
"Igen főnök? kérdezte szerényen, serényen.
"Hozna egy kávét, hosszút, 3 cukorral, tejjel. És magának is hozzon egyet, ahogy szereti"