Néha, álmodban 2. rész

Lucas rohant a lépcsőn, de még így is hallotta, hogy Veronica sír. Aztán érezte, hogy könnycseppek folynak végig az arcán. Úristen, már bőgök, mint egy taknyos kölyök – gondolta, és letörölte a könnyeit. Most érezte igazán, miért nem volt szerelmes soha. Mindig félt a fájdalomtól, amit egy nő okozhat. Örökké szeretni foglak, Veronica – gondolta keserűen. Amikor kilépett, a hideg eső kissé megnyugtatta, úgyhogy beült a kocsijába, és a elindult hazafelé. Hirtelen a mobiltelefon, és ebben a szomorú csendben szinte fájt az éles csengés. Igen, tessék – szólt bele idegesen. Helló, öcsi! – hallotta a vidám hangot a vonal másik végén. Holnap Vera barátnője eljön hozzánk, nagy buli lesz, igazi tuti csaj, nem
érdekel? Tudod jól, hogy megrögzött agglegény vagyok. Leszállhatnál már a témáról, elég nekem anya örökös aggódása – idegeskedett Luc. Nem rólad van szó! Megígértük a kiscsajnak, hogy bemutatjuk egy partiképes fiatalembernek, és nem tudok jobbat leakasztani a szögről, ugye megteszed?

Lucas ismerte ezt a hangot, nem lehetett nemet válaszolni, mert az szörnyű bosszút vont maga után, ami Jean-Francois esetében kiszámíthatatlan volt, hogy mit jelent. Rendben, ott leszek – mondta mogorván, és válaszra sem várva kikapcsolta a telefont. Tudta, nem tud tovább vezetni, úgyhogy megállt az út szélén. Lüktető halántékát a hideg üveghez szorította,
majd dühében zokogni kezdett. Aztán már nem bírta tovább, kiszállt a kocsiból, és elkezdte rugdosni teljes erejéből. Mikor lehiggadt, visszaült az autóba. Egy pillanatig gondolkodott, majd teljes gőzzel a megfordult, és visszament a szállodába. Amikor berontott a szobába, Veronica éppen indulni készült, de a férfi visszanyomta a szobába, a falhoz szorította, és szenvedélyesen megcsókolta. Vera csókja könny ízű volt, mégis a legédesebb a világon. Amikor újra magáévá tette a nőt, eszébe jutott bátyja kedvenc mondása: A tiltott gyümölcs a legédesebb. Minden lopott pillanat közelebb hozta a boldogsághoz, és a lebukáshoz. Holnap egy partyt rendezünk. Ugye ott leszel? – suttogta Veronica. Igen, már meg lettem hívva. Én fogom szórakoztatni a kedves barátnődet – felelte a férfi keserűen. Cammille-t? Camille, vagy Magalie, nem mindegy nekem? Ágyba kell vinnem. Ne merészeld! – ugrott ki az ágyból Vera – azt akarom, hogy csak az enyém légy, az enyém!