Mögöttem

"Szia Jessie. Tetszik a szoknyád, mi van alatta? "

Megfordultam a székemben, és láttam, amint Eddie ott áll fölöttem az íróasztalomnál. Arcára pajkos mosoly ült ki, mint mindig, amikor az asztalomhoz jött, hogy kétértelmű megjegyzést tegyen. Vettem egy mély lélegzetet és felsóhajtottam, ahogy megéreztem a fantasztikus illatát ennek az embernek, akinek a legkisebb jelére is felizgultam, de aki tabu volt számomra.

"Igazából semmi sincs alatta Eddie. Könnyű hozzáférés, pont, ahogy szereted. " – suttogtam mosolyogva, miközben egy parányit szétnyitottam a térdeimet. Az arcán láttam a meglepetést és a kételyt.

"Rendben Jessie, bizonyítsd be ebédnél! "

Ezzel Eddie elsétált, engem pedig uralma alá kerített az ismerős forróság a lábaim között, ami mindig úrrá lett rajtam, ha ő a közelemben volt. Gyakran húztuk így egymást, pusztán szórakozásból, tudván, hogy úgysem történhet köztünk semmi.
Eddie és én már több mint egy éve együtt dolgoztunk, és ezen idő alatt teljesen belehabarodtam. Olyan érzéseket ébresztett bennem, amelyeket már évek óta nem éreztem; majdnem olyan volt, mint egy gimnáziumi szerelem, de annál szexuálisan sokkal túlfűtöttebb, és sokkal tiltottabb. Mindketten házasok vagyunk... nem egymással természetesen.
Amikor felfigyelt rám, az eléggé szokatlan volt, mert nem voltam hozzászokva, hogy figyelnek rám. Amikor azonban rájöttem, hogy a vonzalom kölcsönös, a horgára akadtam. Ahogy egyre jobban megismertük egymást, úgy váltak a beszélgetéseink egyre kétértelműbbé. Talán kicsit meg is lepődött, hogy benne vagyok a sikamlós heccelődéseiben. Első pillantásra ártatlan kislánynak nézek ki, de a felszín alatt egy egész más jellem rejtőzik.
Eddieről kezdtem álmodozni. Majdnem minden nap róla fantáziáltam, amitől a flörtölés még személyesebb lett. Néha olyanokat mondott, amik majdnem úgy hangzottak, mintha szexre invitálna. Amikor rákérdeztem azt felelte, hogy csak tréfálkozott, hiszen házas emberek vagyunk, nem csinálhatnak efféle bolondságokat. Kicsit megkönnyebbültem ezek hallatán, de csalódott is voltam, hiszen a fantáziáim nem válhattak valóra.
Néhány órával azután, hogy elsütötte a szoknyás poént, megint ott állt az asztalomnál egy újabb dumálásra. Beszéltem neki az új házunk folyamatban lévő javítgatásairól, és ő kapott az alkalmon.

"Tudod, azok után, hogy már hónapok óta az új házadról beszélsz, meg, hogy mennyi munkád van vele, nem gondolod, hogy meghívhatnál? Mire vársz még Jessie? "