A kihívás

Akkor találtam Rád, amikor kipattant fejünkből az erotikus versek antológiájának ötlete. Mindenki tőlem várta, hogy összegyűjtsem a kötetnyi anyagot. Öt hónapja dolgoztam már, amikor az interneten rátaláltam verseidre. E-mailen vettük fel a kapcsolatot és nagy örömömre beleegyeztél, hogy írói álneved leple alatt közöljük verseidet.

Net-barátság alakult ki köztünk, én meg soha sem árultam el, mennyire izgattak történeteid. Verseid akár a Káma Szutra illusztrációk, mindent kimondóak, mégis édesen intimek, betéve tudtam valamennyit. Őszinte, bízalomgerjesztő ember vagyok, leveleim sem jelezhettek mást Neked, így nemsokára jó barátokként váltottuk sorainkat, dacára a köztünk levő 10 év különbségnek (huszonkilencet töltöttem) és annak, hogy soha sem láttuk egymást.

Elképzelheted, mennyire fellelkesültem, amikor a kötet bemutatására a szerkesztőség Téged is meg szeretett volna hívni. Majdnem könyörgő hangnemű levélben hívtalak, egyben garantálva, hogy nagyon jól fogod magad érezni nálunk, Erdélyben. Majdnem megbántam, hogy a levél végére eléggé kétértelműen odaírtam, hogy minden vágyadat teljesítem, de szerencsére nem vetted zokon, vagy nem figyeltél fel rá. A részletek feltárására kértél, így szívem akkor is a torkomban dobogott, amikor gépeltem a válaszlevelet. Várlak a vonatállomáson!

És eljött a nagy nap. Virágcsokorral a kezemben (hiába, na, régivágású vagyok, a szó jó értelmében), kicsipve, vállamat kihúzva álltam a vágány mellett. Rögtön felismertelek, mintha a már említett Káma Szutra képek női főszereplőjét segítettem volna le a vonatról. Mosolyogtál a virágnak és megpusziltál, éreztem, hogy elpirulok. Sokkal szebb voltál annál is, amit elképzeltem.

Barátnőm már várt otthon az ebéddel, de mivel a hosszú út után nem volt étvágyad, rögtön a tusolás és lepihenés következett. Az este hosszúra sikeredett, bementünk a városba találkozni barátainkkal, legtöbbjük az irodalmi lapunk munkatársai. Kellemes társaság volt, így nemsokára felszabadultan része lettél körünknek, elváláskor mintha mindenki már évek óta ismerne, úgy búcsúztak.

Másnap megvolt a bemutató is, Rólad én beszéltem, kihangsúlyozva, hogy csak növeli verseid erotikus hatását a tudat, hogy egy nő írta őket. A dedikálások után ez az est is hosszúra sikeredett, alig tudtalak kimenekíteni azzal, hogy holnap még fárasztó nap vár Rád.

Reggel ugyanis autóba ültünk ketten és elindultunk, hogy bemutassam Neked Erdély mesés tájainak egy töredékét. A cél az erdei nyaralónk volt, a békási szoros, a Gyilkos tó közelében. Délig összejártuk a vidéket, ebédeltünk agy étteremben, majd gyalogosan indultunk a nehezen megközelíthető, erdők mélyén elszigetelt csend-oázisba. Amikor megérkeztünk, örömmel nyugtáztam, hogy elbűvölt a kis tószem és a mellette épített faházikó. Arcodat lehűsítetted a kánikulában is jéghideg tó vízében, s amikor szidni kezdtelek, hogy tanácsom ellenére sem hoztál magaddal fürdőruhát, csak kacéran felkacagtál: miért ide fürdőruha, távol a civilizált világtól.

Azt hittem, hogy csak ugratsz, de amint ledobtad magadról a trikót és fedetlen melleid izgatóan elém tárultak, zavaromban meg sem tudtam szólalni, csak gyorsan vetkőzni kezdtem én is. Mire a fürdőgatyámig vetkőztem, Te már egy szál bugyiban belegázoltál a tóba. Vigyázz, mert hideg, kiáltottam utánad, de addigra már elérted a mélyebb részt és óvatos mozdulattal úsztál is a tó közepe felé. Utánad ugrottam, és a kánikulában felforrósodott testemet sokkoló hideg megváltásként frissített fel. Nevetve bevártál, szembefröcskölve velem a vizet, erre a provokációra természetesen ugyanazt a bánásmódot kapva vissza. Nemsokára már addig fajultak a dolgok, hogy el kellett kapjalak, s menekülésed ellenére is jól magamhoz szorítsalak. A víz alatt puha, kerek melleid karomhoz simultak, innen már csak egy véletlennek tűnő mozdulatra volt szükség, hogy gyorsan megsimogassam őket. Derekam köré fontad a lábaidat, így már az sem maradhatott titokban, hogy rekord merevedésem van. Erős szorításod alatt mellbimbóid nekifeszültek mellkasomnak, nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy bele ne csókoljak a tőlem alig pár centire csillogó ajkaidba. Mivel tudtam, hogy mindössze még két másodpercig bírom ki, hogy ne induljak a nyelved után, megfogtam a feneked és előredőlve benyomtalak a víz után. Lábaid elengedtek és nevetve eltávolodtál tőlem. Nem mentem utánad és tartottam a tisztes távolságot, megharcolva a bennem dúló ellenkező dolgot sugalló gondolatokkal.

Tíz percet bírtuk a jéghideg vízben, én voltam az első aki kifelé indult. Pokrócot terítettem a fűre és a napra kifeküdve elgyönyörködtem a látványodban, amint te is kijöttél a tóból. Nedves hajad, csillogó szemeid és fogaid, igéző ajkaid után tekintetem lecsúszott a kibukkanó két melledre, majd tovább, a köldöködre. A fehér bugyi teljesen áttetszővé vált a fürdőzés után, és elkapva gyors pillantásomat, Te is rátekintettél a csinosra nyírt szeméremszőrzetedre. Hát akkor ez ennyit ér, mondtad és lesimítottad magadról a fölöslegessé vált fehérneműt. A pokrócig hátralevő négy métert életem legizgatóbb pillanatainak nevezném, nem is próbáltam titkolni, hogy tekintetemmel végigsimogatom tested gömbölyű, tenyérbe kívánkozó részeit. Mellém feküdtél és lehunyt szemmel hagytad, hogy a nap belekezdjen a bőrödön csillogó vízcseppek leszárításába.

– Én is szolidalizálnék veled a nudizásban, de sajnos biológiai reflexeim miatt nem nyújtanám udvarias úriember benyomását.

Rám néztél, majd le a fürdőnadrágomon dudorodó keménységre.

– Egy meztelen nő előtt ez az udvariasság minimális jele. – mondtad komolyan, miközben alig tudtad visszafojtani a nevetést. – S ha az úron nincs kalap, legalább a férfiassága levehetné a... sapkáját.

Nem értettem, hogy csak viccelsz, vagy tényleg a bátorságomat teszteled, így néztem bután a szemeidbe.

– A kölcsönösség szabályai most is érvényben vannak, tudtommal. – folytattad és most már mosolyogtál. – Egyébként is, nem szorít az a gatya?

Nem kellett több, gyorsan lehúztam a nadrágot és a füvön heverő bugyid mellé dobtam. Duzzadt falloszom tekinteted pásztázásában meredt az ég felé.

Megnedvesítetted ajkaid és ennyivel nyugtáztad a tényeket:

– Pont az ekkorát szeretem. – és visszadőltél a hátadra, enyhén széttett lábaiddal élvezve a nap fürdés utáni kellemes melegét.

Felkönyököltem, Feléd fordulva. Egy pillanatra kinyitottad szemeidet, tudomásul véve, hogy tekintetem ajkaidtól az,, alsó" sétál, le-fel, hosszasan elidőzve a víztől még mindig nedvesen csillogó gömbölyű melleiden. Felém fordítottad a fejed, s hogy jelezd, tudod, mit csinálok, lenéztél a hímtag vörösen duzzadó makkjára. Neked mégis volt annyi előnyöd, hogy csak falloszomat látva tudtad, mit kívánok, míg a punád semmit sem árult el. Talán csak a gyorsabban süllyedő, emelkedő melleid, a megmerevedett mellbimbóid, az ajkaidat néha megnedvesítő nyelved...

– Szeretném közölni Veled – szólaltam meg, és hangom fakó volt az izgalomtól –, hogy a délutáni, esti program két verziója is létezik. – Kinyitottad szememet és rám néztél. – A választ nem kell megmondanod, úgy is kiderül amint megcsókollak, így a hivatalos mindjárt megyünk vissza verzió helyett inkább az ajándékozz meg egy feledhetetlen éjszakával változatot mondom el.

Elkomolyodva felültél, karjaidat térdeid köré kulcsolva. Én is felemelkedtem ülő helyzetbe, kiemelve az elemózsiás táskából a és letéve a pokróc mellé.

– Ennyire készültél? – kérdezted, arcodat a karjaid mögé rejtve, csak csillogó szemeidet láthattam. Felsóhajtottam, mert szívem már a torkomban dobogott. Most már minden ki van mondva, gondoltam, kitéve a mellé a doboz óvszert is.

Felnevettél.

– Hány van benne? – kérdezted. Elengedted térdeidet és hátul megtámaszkodva ültél, szabadon hagyva izgató testedet. Éreztem, ha nem volnék társadalmi szabályok által megnevelt férfi, most rögtön Rád ugranék és magamévá tennélek a pokrócon. Időm sem volna óvszert húzni...

Szerettem volna viszont Tőled hallani, hogy szabad a vásár.

– Mi a válaszod?