Eszti

Ez az év nem volt túlzottan nyerő számomra. Egész évben külföldön élvezhettem a kelet-európai rabszolgák életét. Havonta – kéthavonta egy hét otthon a családnál, utána vissza. Közben pedig olyan munkát végezni, amit a csökkent értelmi képességű, de übermensch német mérnökök nem tudnak megoldani, ez egy keleti rabszolga számára azonban nem jelenthet problémát. De végre lejárt az esztendő. Karácsony itthon. A szeretet ünnepe, a gyerekek a nyakamban ugrálnak, jólesően nyújtózkodok a karosszékben, de valami más is hiányzik. 27-én megbeszéltük feleségemmel, hogy meglátogatjuk egykori barátnőmet, aki Szekszárdon lakik. Úgy terveztük, hogy az udvariassági látogatás után egy kicsit szórakozunk a városban. Eddig a terv. A baráti beszélgetés Esztivel azonban hosszasan elnyúlt, a mozi kimaradt a programból, helyette Esztivel együtt elmentünk vacsorázni. A kiadós vacsi közben az isteni szekszárdi borokból is jócskán pusztítottunk. A szokásos témákról locsogtunk, közben az elfogyasztott alkohol hatására eléggé emelkedett hangulatba kerültünk.

Mivel sokat ittam, és mint törvénytisztelő állampolgár, már nem mertem vezetni, így hát úgy döntöttünk kedvesemmel, hogy a városban alszunk. Néhány telefonálás után találtunk egy üres hotelszobát. Hazakísértük Esztit és utána irány a hotel. A hotelben a bejelentkezés után rögtön kiderült, hogy itt nem sokat fogunk aludni. A szilveszteri készülődés jegyében egy cég dolgozói tartottak szintén emelkedett hangulatú, óév búcsúztatót. Nagy volt a forgalom a bárban is, így aztán egy kávé és egy kis szívmelengető után elvonultunk a szobánkba. Az egyébként meglehetősen konzervatív, legalábbis nyolc év házasság alatt így ismertem, feleségem a szobába érve szintén tudatosította bennem, ma nem lesz alvás. Még az ajtót sem zárhattam be magunk után máris támadott. Vad csókcsata kezdődött, és mire az ágyig értünk szinte csak alsónadrág volt rajtam. Kisvártatva azonban már az sem, közben Aniról is lekerült a blúza. Ekkor ért az első meglepetés, a csipkétől irtózó kedvesem csipkemelltartót viselt, méghozzá olyan ingerlőt, hogy elakadt a lélegzetem.

Majd a nadrágszoknya után a második meglepetés. Tanga. Ilyen nincs! Ani boldogan fogadta az elismerő, és valószínűleg meglehetősen bárgyú, pillantásomat.