Barátság

Ez inkább egy érdekes történet a szerelemről, noha nem a testiről. Ez inkább egy bizonyíték arra, hogy férfi és nő között nincsen hosszú távú barátság (haverság az van, persze), előbb vagy utóbb az egyik beleszeret a másikba. És akkor már más. Nagyon más. Történt egyszer, hogy egy nyáron érettségi után egy távoli kis faluba kerültem nyári munkára. Ismerősöknél gondoztam 6 öreg nénit, nem volt túl szép munka. Ez a szerződés csak két hónapra szólt, nem is nagyon akartam beleélni magam, már megvolt a helyem Heidelbergben (biokémia szakon) az egyetemen. (Németországban születtem, csak a nagyszüleimhez járok haza Magyarországra. ) 19 eves koromig nem voltam egy társasági ember, mindig úgy képzeltem, hogy majd ha elköltöztem otthonról, akkor elkezdek bulikba járni, meg hasonlók. Meg soha nem volt barátom azelőtt, egy bolond osztályba jártam, ahol a lányok olyan fogadásokat kötöttek, hogy kinek van meg először ez meg az a fiú. Nem vonzott ez a stílus, így inkább önként kívülálló lettem. Egy faluban laktam azelőtt, továbbtanulási lehetőség nem volt, így minden 19 év feletti értelmesebb fiatal elköltözött. Nekem is csak ez volt a vágyam. Minél távolabbra, annál jobb.

Ez egy kis Essen melletti kis falucska volt, egy családnál laktam, ahol a férfi már régen meghalt rákban, ezért a felesége, aki két lányával egyedül maradt egy óriási családi házban, hogy finanszírozni tudja az életet, 6 nénit fogadott maga mellé. Volt takarítónője, szakácsnője, 2-3 alkalmazottja a nénikhez, gyerekcsősze a lányai mellé, szóval nem élt rosszul, ráadásul nagyon aranyos volt, azonnal jó barátnők lettünk. Mint a család régi jó barátja, talán egy héttel az érkezesem után megjelent egy nálam 5 évvel idősebb fiú, orvostanhallgató, szelíd, szimpatikus, de mivel volt barátnője, egész normálisan gátlások nélkül elröhögcséltem vele. (Nem tudom ezzel ki hogy van, de akkoriban azokkal a fiúkkal, akiknek volt barátnője, minden további nélkül elbeszélgettem, de akiknek nem, azokkal elég gátlásos voltam. Talán mert azokban a beszélgetésekben mindig ott lebegett a veszély? ) Majd megtudtam, hogy ő is odaköltözik másfél hónapra mint beteggondozó, egyszerűen megszokásból, mint 8 éve minden évben. Rengeteget beszélgettünk, este eliszogattuk az időt, meg szóval egész nap egymásra voltunk utalva.