A lakótelepi kurva 2. rész - Négyen egy ellen

Hétre kellett mennem, s onnantól az egész éjszakámat fizették, bár hogy meddig is tart ez, azt nem lehetett tudni. Mindenesetre elégnek látszott aznapra pénz is, fuvar is, nem kellett másba fognom. Amúgy is későn keltem. Vehettem volna mindegyre is a dolgot, ezeknek bármi jó lesz, csak én nem vagyok olyan, kiöltöztem. Fehér garbót vettem fel, kantáros rövidszoknyát, neccharisnyát, rá a vörös-fekete csíkos térdzoknimat. Rohadt sokat ültem a tükör előtt, tudtam, hogy olyan festéket kell felraknom, aminek nem árt az se, ha nem kímélnek. Minden tagomat kímélő krémekkel kentem, melyeket használni fognak. Az a kis szakállas pöcs, aki felszedett, ott várt a lépcsőház előtt, mintha magamtól nem tudnék megtalálni egy kurva címet. Azt gondoltam, talán akar valamit, egy gyors menetet, mielőtt bedobna a közösbe, vagy valami ilyesmit, de nem, jóformán hozzám se szólt.

Cigizett, engem is, de én nem kértem. A liftet két emelettel lejjebb állította meg, azt mondta, elromlott, tovább nem megy. Pár nappal korábban még jó volt, emlékeztem, de ráhagytam. Azt gondoltam, mégiscsak alám akar nyúlni. Főleg, hogy előre engedett a lépcsőn. Mozgathattam volna a seggem úgy, hogy belásson, de nem akartam. Úgyis lesz rá még módja. Az ajtó előtt kicsit megszorongatott végül, de nem nyúlt be a bugyimba, csak kívülről simított rajta végig.

A lakásban vágni lehetett a füstöt már az előszobában. A három fickó, akikkel a kis pöcsön kívül még töcskölnöm kellett, már kezdtek beállni. Kettő előjött a fogadásomra, átlagos arcok, holnap még megismerem őket, de két hét múlva nem fogom tudni, basztam-e velük vagy csak az utcán lestek rám. Az egyik pólóban, a másik atlétában, megoldott farmerben, mezítláb, enyhén izzadt, nyirkos arccal adtak puszit. Ütős terjengett a levegőben, legszívesebben egyből ablakot nyitottam volna, de megállított a harmadik. A tévé előtt hevert a nagy fotelben, kigombolt ingben, lába a zsámolyon, és a farmere sliccén előhúzott farkát verte valami rossz pornóra. Közben cigizett, és hunyorgott a szemébe szálló füsttől. Én meg egy-szerre éhes lettem, hogy a feltornyozott pizzásdobozokat megláttam az asztalon.

– Hé bébi, jó hogy jössz – vigyorgott rám, és felül rettentő foghíjas volt az ínye. Mellkasát erős, őszülő szőrzet borította –, el kellene egy kis segítség Szani bácsinak.
– Nyugi kisapám – mondtam neki, magam számára is meglepően. – Még nem vagyok mű-szakban. Kicsit korábban jöttem – még nem volt hét óra tényleg.