Mi a boldogság?

Végre! 5 óra van, lejárt a munkaidőm. Egész nap erre vártam. 35'C van, az üvegfalú épületben úgy érzem magam, mint egy paradicsom az üvegházban. A cipő töri a lábamat, csak arra várok, hogy lerúghassam. Nem vágyom másra, mint egy hideg zuhanyra. Itt bent a cégnél áll a bál, lenne még dolgom, de kilépek a számítógépemből. Ekkor belibeg a titkárnőm a könyveléssel.
– Nóra! Átnéznéd?
– A legjobbkor, Enikő! Most léptem ki a gépből! Köszi szépen, majd holnap átnézem – felelem, és végre elindulok haza. A parkolóházból kigördülve a kocsim katlanná válik. Amíg a dugóban araszolgatok, van időm azon gondolkozni, hogy mit fogok főzni Petinek. Még kéne vásárolni valamit, de parkolóhely sincs a bolt előtt.
– Na jó, majd valami porból készültet fogunk vacsorázni. – törődöm bele.

Hazaérek. Peti mosolyogva nyit ajtót, majd csókkal üdvözöljük egymást. Ledobom a cipőmet, majd segít kibújni a kiskosztümből, lehúzza a ruhán a zipzárat.
– Mi volt ma veled? – érdeklődik.
– Ne is mondd! Hajtás! A külföldi megrendelő türelmetlen, az alkalmazottaim szabadságon. Dolgozunk, bár én is szívesebben lennék most a tengernél. És a te napod hogy telt?
– Dolgoztam én is, de semmi különös nem volt.
– Lezuhanyzom, aztán főzök valamit, jó?
– Menny csak, Szivem! – feleli, s én elsietek, hogy részesüljek a hőn áhított és talán életmentő zuhanyzásban.
A hideg víz jól esik forró bőrömnek, teljesen felfrissülök, szinte újjászületek a zuhany alatt. Miután elkészülök, felveszek egy topot és egy kisnadrágot. Peti odajön a fürdőszoba elé, szó nélkül karon fog, majd az étkezőbe vezet.

Az asztal gyönyörűen megterítve, és Peti a kedvenc ételeme készítette el. Alig hiszek a szememnek.
– De aranyos vagy! – kiáltok fel örömömben. – Jaj! Ez annyira jólesik!
– Örülök, hogy örülsz! Foglalj helyet! Kedvesem Martinit tölt, majd koccintunk:
– A világ legcsodásabb és legszebb asszonyára!
– A világ legrendesebb és legfigyelmesebb férjére! – felelem.