Kiránduláson kezdtük

Pár hónapja ismertem a nőt. Egy kiránduláson találkoztunk először. Valami sugárzott belőle, az egész lényéből, amivel elvarázsolt. De néhány perc után kiderült, hogy van barátja, csak sajnos most nem tudott vele jönni. És ráadásul annyira fiatal volt. Szinte romlatlan. Később is eljött társaságunkkal több kirándulásra, de úgy tűnt számomra, hogy egyre szomorúbb, szótlanabb. Egyik alkalommal felajánlottam neki, hogy hazaviszem – elfogadta. Nagyon sokat beszélgettünk, hosszú ideig álltunk a ház előtt, melyben lakik. Kiderült, hogy valóban van barátja, de az a kapcsolat nem működik és ő ettől szenved. Két puszival búcsúztunk és hazahajtottam. Már másnap reggel tárcsáztam a számát. Kimért és hűvös volt – szemben az előző napi beszélgetésünkkel, amikor bizalmas jóbarátjának éreztem magam. Összezavarodtam. Nem mertem újra hívni.
Úgy alakult, hogy pár hét múlva eljött velünk egy buliba. Láthatóan nagyon jól érezte magát, nagyon csinos és kihívó volt. Éreztem a vágyat, hogy mennyire kívánom a testét. De nem mertem közeledni. Bort rendelt magának, ami kicsit a fejébe szállt. Egy lassú számnál összeszedtem minden bátorságom és felkértem táncolni. Nem mondott nemet. Tánc közben szorosan hozzámsimult, és úgy ölelt, mintha sosem akarna elengedni. Nem bírtuk elengedni egymást. Vége lett a számnak, de mi még mindig ott álltunk a táncparkett közepén és ölelkeztünk. Mikor észbe kaptunk, visszasiettünk az asztalunkhoz.
Pár perc múlva fejfájásra panaszkodott és búcsúzni kezdett. Gyorsan felajánlottam, hogy hazaviszem kocsival. Út közben nem beszélgettünk. Nem tudtunk mit mondani a másiknak. Leparkoltam a háza előtt. Csak néztük egymást, majd magamhoz húztam. Szorosan hozzámbújt, mint egy kiscica. Vigigsimított a mellkasomon, combomon. Rám nézett és a fülembe súgta: