Főiskolai Kalandok - Kép a tükör mögött 1. rész

– Megnézhetnénk valami filmet például. Úgyis annyiszor hívtál már, hogy vannak jó filmjeid.
– Ja, persze! És téged pont most érdekel az a film!
– Te is tudod, hogy ez nem a filmről szól.
– Hanem?
– Veled akarok lenni, ennyi az egész.
– Ennyi? És ha én vagyok a lényeg, akkor józanul, nappal miért nem látogatsz meg soha?
– Hogy miért? Vannak más dolgaim is. – vonta meg a vállát Niki, és azzal a mozdulattal majdnem sikerült is lecsúsznia a vállamról.
Kellemetlen a helyzet, de kissé már megszokott, hogy a portán minden szerdán ugyanattól a pókerarcú hölgytől kellett átvennem a kulcsot. Eleinte még tartott pár perces világmegváltó beszámolókat a züllött életmódú gyerekekről, de újabban már kérés nélkül engedett tovább. Szemüvege alatt öreg ráncait grimaszolta, és flegmán húzta a szája szélét, valószínűleg csak az irigységét próbálta rejtegetni vele. Hasonlóan flegma érzelmeim voltak nekem is iránta, de azért egy halk "köszönömöt" én is odavetettem neki. Jobb nem is foglalkozni az ilyen álszent vén némberekkel, akik úgy tesznek, mint akik mindent az íratlan illemkönyvek, vagy akár a tízparancsolat csalhatatlanságával tesznek, és tettek egész életükben. Mi lehet, hogy züllöttek voltunk, de ő inkább nevetséges. Különben is megvolt a magam baja Nikivel, mert ő is túljátszotta magát, mint mindig. Még a lift hátsó falának dőlve is alig volt képes segítség nélkül megmaradni a lábán, máskor meg vigyázzállásban is dőlöngélés nélkül gyalogolt, ha rendőrautó gurult el mellettünk.
– Szóval azt mondod, hogy semmi köze az egésznek ahhoz a tényhez, hogy az én szobámban senki nincsen szerda esténként, amikor te mindig a Menzán, és mindig én cipellek vissza a koliba, és valahogy mindig pont az én ágyamban kötsz ki?
– Mi van?
– Csak kicsit fura, hogy ez máskor még sosem történt meg.
– Te most mégis, mi a fenéről beszélsz? – kérdezte Niki értetlenséget színlelve, és némi erőltetett nevetést hallatott, nyomatékosítani próbálván mondandóját. Nem hittem neki.
– Na figyelj, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy mennyire is vagy magadnál, amikor vagy. Ma este még csak nem is hánytál, úgyhogy ne tettesd nekem, hogy nem érted.
– Tényleg, hánynom is kell még. Segíts! – A lift abban a pillanatban meg is állt, és biceghettünk tovább a folyosón a mosdó felé.
– Még járni is simán tudnál, nincs is igazán szükséged rám. Különben is csak be vagy izgulva megint. – állapítottam meg hangosan, mert már elegem volt abból, hogy hülyére vesz.
A piszoárok előtti folyosón azonban Niki ki is adott magából mindent, amit a délután folyamán még nem emésztett meg rendesen. Tartottam neki melírozott, ilyen-olyan színű haját, nehogy arra is jusson az anyagból. Voltak benne szőke és vörös csíkok egyaránt, és talán nem is lett volna annyira feltűnő, ha lerókázza egy kicsit. Mindeközben azon morfondíroztam, hogy milyen romantikus is maga a pillanat, ha belegondolunk.
– Lehet. De mi bajod van ezzel? Tán nem vagyok elég vonzó így neked? – kérdezte két adag között, a szájából pedig érződött valami rövidital. Némi , meg valami kevésbé jellegzetes is.
– Reggelre pedig megfordul a világ, igaz?
– Ó, te nagy szavak mestere! Most akkor le akarsz feküdni velem ma este, vagy nem?
A kérdés már majdhogynem költői volt, mert a válasz mindkettőnk számára egyértelmű, és percek múlva már a szobámban találtuk magunkat, ahogy a ruhadarabokat hámoztuk egymásról. Pontosabban Niki még a fogát mosta, mikor én a tangáját hámoztam róla, ő pedig jobbra-balra mozgatta az orrom előtt a fenekét, tudva, hogy ezzel beindítja a fantáziámat. Na de kiét nem? Majdnem tökéletes formájú két labda, amelyek vágatából fehér háromszög indul, majd kettéválik, hogy két vékonyka csíkként kerülje meg a derekát és ott újra háromszöggé változzék. A jobb oldali csík alatt pár centiméterrel kicsiny ördögfióka tetoválás tartja háromágú szigonyát, mintha csak abba a feszes, barna popóba lenne beleszúrva a vége.
Teljesen belemélyedtem a figura nézegetésébe, és csak arra eszméltem fel, amikor Niki már arrébblépett a szekrényemhez, kivette a törülközőmet, a tusolómat, és egy szál topban elindult az ajtó felé. A mosdó talán tíz méter lehetett.
– Te mit csinálsz? – kérdeztem.
– Lezuhanyozom. Büdös vagyok.
– Dehogy vagy büdös! Hidd el, megmondanám.
– Rólad el is tudom képzelni. – vigyorgott rám úgy, hogy ne tudjam eldönteni, ez most bók volt, vagy sértés. – Akkor csak a biztonság kedvéért.
– Most akarsz elmenni zuhanyozni? Kicsit hangulatromboló vagy, nem?
– Nekem enélkül egyáltalán nincs hangulatom.
– Jó! Akkor menj! Hagyj itt beizgulva!
– Nyugi, megtérítem a türelmedet. – mondta, és ezzel el is érte, hogy még jobban várjam a visszajöttét. És eleinte valóban csak vártam, miközben ő meztelen testtel állt be az egyetlen langyos vízsugár alá. Zuhanyrózsát a kollégium már évek óta nem látott, de a látvány mégis szemkápráztató volt. Niki kevéske tusolót engedett a tenyerébe, majd módszeresen és egyenletesen kezdte végigdörzsölni vele a felsőtestét, a melleit, hónalját. Mikor az oldalát simította végig kihúzta magát, így a bordái sokkal jobban látszottak. Alakja elkarcsúsodott, a hasa is behúzódott, majd hirtelen váltásként a feszült testtartásból görnyedtté vált, mikor a lábait próbálta kenegetni. Kicsit talán mégis pityókás lehetett, mert könnyedén elveszítette az egyensúlyát, és nekidőlt a csempézett falnak. A váratlan hidegtől először a fogát szívta, aztán mégis úgy maradt. Talán a bőre hamar megszokta a hőmérséklet különbségét.
Ahogyan a saját vádliját, combjait simogatta, szinte megirigyeltem érte, mert legszívesebben én tettem volna ezt vele, és az ő érintéseit inkább magamnak tartottam volna fenn. Óvatosan hajolgatott, nehogy bevizezze a haját, de esetlenségében mégis sikerült telibekapnia magát a vízsugárral. Nem éppen úrihölgyhöz méltó szavak kíséretében meg is csúszott kicsit, úgyhogy leguggolt a zuhanyzó sarkába megnyugodni.
Akkor vette észre, hogy néztem őt. Egy parányi mosolyt, és kicsit vádló, kicsit kérdő pillantásokat kaptam cserébe lebukásomért, de egy szót sem szólt, és én sem. Csak álltam az ajtóban keresztbetett karokkal, és vártam, hogy mi lesz. Talán hosszú percek, talán csak rövid másodpercek teltek el, amíg így bámultuk egymást, majd a mozdulatlanságot az törte meg, ahogyan alig nagyobb, mint tenyérnyi mellét kezdte morzsolgatni, a másik keze pedig eltűnt combjai között. Nem mozdultam. Meg is bénultam egy pillanatra a látványtól, meg legalább annyira kíváncsivá is tett. Az igazi tettrekészség csak egyetlen testrészemben volt hajlandó jelentkezni, viszont neki még várnia kellett a színrelépéssel.
Niki észrevehetően élvezte a helyzetet, hiszen maga vette kézbe az irányítást. A lábait széttárta, hogy jól láthatóvá váljon, miként tűnik el két ujja szeméremajkai között. Vonzotta a tekintetemet, nem vitás, és azt tettem, ami először az eszembe jutott, kiszabadítottam szorongatott helyzetű pajtásomat. Nem is nagyon bírtam uralkodni magamon, úgyhogy elkezdtem húzogatni rajta a bőrt, és figyeltem, ahogyan Niki az ajkait nyalogatja. Felváltva képzeltem el, ahogyan a farkam kitölti a száját miközben nyelvével játszik a makkomon, vagy éppen beszippantja azt a rózsaszín vákuum. Ehelyett azonban a látványt kaptam, ami mindezt előidézte, és nem is voltam benne biztos, hogy ezzel szegényebb vagyok-e, vagy gazdagabb, hiszen az érzésre kétségkívül hamarosan sor kerül.
Ha azonban csak rajtam múlt volna, be kell vallani, annyira meg voltam babonázva, hogy még ma is ott maszturbálnék őt bámulva, ha nem csinál valamit. Először csak megérintette mutatóujjával pirosló pittyeit, majd a nyelvével kezdett játszani vele. Mikor aztán eltüntette szájában, és láthatóvá vált, ahogyan rászorulnak az ajkai, és az ujját szopogatja, már csaknem éreztem, hogy ugyanezt velem teszi. Ajkai szabadon eresztették önkéntes áldozatukat, ami hívogató jeleket küldött nekem, én pedig mint egy zombi, engedelmeskedtem.
Lehúzta rólam a már félig levett nadrágot az alsóval együtt és jelzett, hogy vegyem le a pólómat, aztán megragadta a péniszem és annál fogva húzott közelebb magához, így kicsit szerencsétlenkedtem, hogy a zoknijaimat is le tudjam venni, mielőtt még belépek a vízsugár alá.
Először egy pillanatra sem engedte el ajkaival a szerszámom. Igazán csak a végén mozgott a szájával, a tövénél pedig közrefogta ujjaival, és úgy mozgatta a bőrt előre-hátra. Aztán olyat csinált, amit addig még csak filmen láttam. Talán a torkát akasztotta ki, vagy nem tudom, de tövig eltüntette a farkamat a szájában, és szerintem már a nyelőcsövét éreztem a makkom körül. Nem tudtam, hogy vajon hol tanulhatta, mert velem biztos nem. Csak pár percig tartott ez az érzés, aztán lihegve állt fel, gondolom már nem bírta levegővel. Vagy levegő nélkül.
Én következtem, leültem a zuhanyzóban, és arra gondoltam, hogy most aztán könnyen begombásodhat a seggem. Niki egy kicsit berogyasztott a térdeit, és az ajkaim már rá is tapadtak az ajkaira, úgy vettem észre, nyelves csókot akar. Első pár pillanatban csak céltalanul nyalakodtam, mindig így kezdem, az első pillanatokban fel sem fogom, hogy mit szeretne, aztán mintha meg is feledkeznék a nyílásról, csak a foglalkozom. Nem volt ez másképp most sem, de egy ujjammal azért nekiálltam turkálni is, Niki pedig nekidőlt a szemközti falnak. A vízsugarat úgy irányította, hogy a mellei közt zuhogjon a testére, és ha felnéztem gyönyörű látvány fogadott. Csodás kebleit hol morzsolgatta, hol egymásnak dörgölte, a köztük lecsorgó bizonytalan vízsugár cikázva érkezett a tökéletes bőrön a köldökéig, megtöltve a piciny üreget, kis medencét alkotva. Onnan továbbfolyt, hogy a szeméremdombnál kettéválva érkezzen a nagyajkakhoz és az arcomhoz, majd az útját bizonyára a combokon folytatta. Ritkán lát az ember ilyen szépséget. Az a fajta látvány, amit a művészi aktfotókon örökítenek meg, és ízlésességét csak különlegessége növelheti.
Mivel a koncentrációm nagy részét elvette a szemeim előtti kép, így csak véletlenül vettem észre, hogy ujjammal közben megtaláltam a G-pontot, és így egyszerre tudtam izgatni kívül-belül. Nem is maradt hang nélkül. Vannak, akik már megszokták ugyan az ilyen hangokat, de ha a zuhanyzóból ered, és főleg a fiú szinten, veszélyes kockáztatni. Be lehet ugyan hajtani a két ajtót úgy, hogy a kilincsek gátolják a benyitást, de ahhoz el kellett volna engednem Nikit, amit úgysem hagyott volna, meg nem is akartam.
Affene! Nyissanak ránk, ha akarnak! Gondoltam olyat látnak majd, amire csak irigykednek! A sikításokból arra következtettem, hogy Niki mindjárt elélvez, amikor hirtelen eltávolodott egy kicsit, és húzni kezdett felfelé, hogy álljak talpra. Úgy is lett, ő pedig szinte sietve tolta magába férfiasságom. A sajátom mellett is éreztem az ő remegését, ami keresztülfutott testén minden alkalommal, amikor beléhatoltam, de most más volt. Miközben háttal még mindig a falnak volt dőlve, én pedig az első mozdulatokat kezdtem, derekam köré fogta lábait, és csukott szemmel, akadozva rángott, amit a nála annyira jellemző, kitörő sikoly kísért. Abban a pillanatban megéreztem a hüvely szorulásának és ernyedésének önkéntelen játékát a farkam körül, és tudtam, hogy elment.
Jó, egy-null oda! Elhúztam a faltól, hogy a nyakamba kapaszkodva puszta erőből emelgessem, szinte dobáljam őt, majd megfordulva a még szokatlan hideg falnak szorítva mozogtam benne. Aztán vissza megint a másik falhoz. Ott letette a lábait, és szétváltunk egy pillanatra, amíg leültem újra a zuhanyzótálba, és ő velem szemben az ölembe ült. Hirtelen a tantra-szexhez mellékelt képek jutottak eszembe, bár amit mi csináltunk, az messze nem a tantra volt. Az előbbi hirtelen tempó után átváltottunk egy gyengédebb, testközelibb ütemre, szinte már lassú, és monoton volt, de aztán csakhamar kitört Nikiből az újabb orgazmus, és egy újabb sikoly. Festői szépségű volt, ahogy a nedves haja hozzálapult megfeszült nyakához és teste egyszerre ernyedt el, egyszerre feszült mindenhol.
Felálltunk, és még mindig folytattuk, felemeltem a lábát egészen a nyakamig, és úgy mozogtam. Nem sok kellett már, és én is elélveztem. Sosem voltam olyan elsöprő látvány élvezés közben, mint Niki, de én mindig tudtam, hogy az érzés páratlan, és Nikivel egyre csak jobb és jobb lett.
Az ajtóra néztem, mikor éppen nyílni készült, és sietve odaugrottam, hogy megakadályozzak a belépésben bárkit. Legnagyobb meglepetésemre a portásnő volt az, és rendesen ki volt borulva.
– Mit képzelnek? Felzavarni az alvókat ilyen szemérmetlen viselkedéssel? Szégyelljék magukat!
– Szégyellje maga! Belesni a férfizuhanyzóba, amikor tudja is, hogy van bent valaki.
– Ezt fel fogom terjeszteni az igazgatóságnak! – vágott vissza sértődötten.
– Csak tessék! Én meg védekezhetek azzal, hogy meg akart lesni.
– Dehogy akartam! Nem is láttam semmit!
– Nem e? – léptem elő az ajtó mögül. Nem a szégyenlősségem volt a probléma, hanem hogy félig még erekcióm volt.
– Ez... ez tűrhetetlen! – kelt ki magából.
– Akkor ne tűrje, és hagyjon magamra!
Magában mormogva végül csak meghátrált, és visszament a posztjára.
– Irigy kurva! – nevetett Niki, aztán sietve visszarohantunk a szobámba, útközben pedig több ajtóban megjelentek az ismerős arcok.
Niki még nem végzett, ledobta a törülközőt, szabaddá téve ezzel testét, majd lerántotta rólam is az enyémet, és olyan lendülettel ugrott a nyakamba, hogy az egyik ágyra zuhantunk tőle. Pár pillanatig csak vihogtunk, és bár a nevetés máskor negatív irányba mozgatta a potenciálomat, akkor mégis újra tettrekész lettem. Még szerencse, hogy az este semmit sem ittam, mert akkor már addig sem bírtam volna.
Ahogy a hasamon ült, pillanatok alatt megérezte a fenekén, hogy folytathatjuk, és nem is kellett nyomatékosítanom, csak egy picit hátrébb helyezkedett, és már be is csusszant az élharcos. Még csurom vizesek voltunk mindketten, a haja csöpögő tincsekben hullott arcomra csókjai közben, és arra gondoltam, hogy nem is használt sampont, tehát tudta, hogy még visszamegy megint lezuhanyozni. Belemarkoltam a fenekébe, és egy lendülettel megpróbáltam megfordítani a pózt és magam alá fektetni, de amit akartam, az csak félig sikerült. Kis mocorgás után már kényelmesnek is volt mondható, és már vártam mi következik. Széles terpeszben emelte meg a lábait, a karjaimmal támasztotta ki magát, hogy a kezeivel szabadon vándorolhasson rajtam. Szerettem azt a pózt.
Könnyedén toltam be tövig a farkam, így ő is teljesen végig érezhetett magában, és közben még kényeztet is érintéseivel, ettől a hátamon is felállt a szőr. Ahogyan közeledtünk a csúcs felé, úgy hangosodtak a nyögései, és úgy közeledett arcunk is egymás felé, ezzel jeleztük, hogy mennyire járunk közel, és amint ajkunk összeért, az ujjait a bordáimban éreztem. A szokásos ordítást így valamennyire képes volt elnyomni a csók, talán korántsem eléggé, de akkor ezzel nem foglalkoztunk. Bármekkora is volt a robbanás, az élvezet, hálát adtam, hogy már nem növeszti a körmeit, mert akkor az az orgazmus akár halálos is lehetett volna.
Nem váltunk szét. Sokáig nem szoktunk. Egy vízcseppekkel és izzadsággal borított testként lassan mozogtunk még, a csókokból már hiányzott is a nyelvek játéka, meg nem is. Mikor ajkaink eltávolodtak pillanatokra, keveredett nyálunk elvékonyodó csíkot hagyott közöttünk, melyet nem is vártunk meg, míg elszakad, már újat képeztünk.
Aztán ellökött magáról, és az ágy szélére ülve megváltozott ábrázattal mondta:
– Ez volt az utolsó.
– Mindig ezt mondod.
– Nem! Most tényleg komolyan gondolom. – felém fordult, én pedig felültem mellé. – Nézz rám! Nézz a szemembe és ígérd meg, hogy nem hagyod ezt újra megtörténni!
– De miért? Azt reméltem, hogy több lesz köztünk, te pedig még ennyit sem akarsz? Mit akarsz valójában?
– Azt tudom, hogy mit nem akarok. Azt az érzést, ami most bennem van. Nem akarom!
– Milyen érzést?
– Ígérd meg! – kérte újra, és láttam, hogy komolyan gondolja.
– Rendben! Megígérem. – Fájó szívvel ugyan, és értetlenül, de megígértem. Nem tudtam, hogy ezek után még mi jöhet.