Rövidke

Meglehetősen sovány volt. Őszintén szólva, én azokat a nőket kedvelem, akiken van mit szeretni. Mintha érezte volna ezt, kárpótolni igyekezett.
Alig vetkőzik le, máris az ágyon van, hozzám bújik. Erős parfümillatot áraszt, amit nem bánik. Jó így. Ő sietne, én nyugodtabb vagyok. Mohón veti rám magát. Lázasan kutat derekam, combom körül, aztán rátalál arra, amit keresett, és felnyög a boldogságtól. Apró kis vinnyogásokat hallat, mint a .
– Hagyd magad! Most én akarom neked – lihegi
És én hagyom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenemre van a dolog. Fölém hajlik. Combjaimat csiklandozza lehulló haja. Szétterpesztett lábaim között térdel, és először csak tenyerével érinti meg a hasamat, lágyékomat, combjaim belső oldalát. Ehhez nagyon ért, el kell ismerni. Olyanok az ujjai, mintha lepke szállt volna a bőrömre, másodpercekkel később semmivé foszlanak ezek az érintések, ám az ember mégis érzi őket továbbra is. Édes a , amit gyötrésével okoz. Fel-felnyögök.
Egyik kezével végre elkapta AZT, körülmarkolja a tövénél, csöppet erősen, de nem baj, nem fáj. Az öröm különben is elnyom minden mást, még elnyom. Hullámokban csap le rám. Keze lejjebb csúszik, aztán ismét lehajol, és már érzem is a nyelvét. Nem, ezt alig lehet kibírni!
Először csak kóstolgatja, mint a mézet, érzem körös-körül az ajkait, aztán mind mélyebbre veszi be, ágyékom már-már végzetesen reagálna, nem, ez még nem az, az majd később jön. Most csak játszunk.
Nem siet. Ez jó. Hátamon fekszem, megadtam magamat. Ujjai el-elkalandoznak. Combtőben közeledik az ólmos nehézség, a mézhez hasonló ragadós íz, a számban is érzem. Megint nyöszörög, neki ez valódi kéj, pedig nem vele történik, ő teszi értem. De érzi, hogy AZ mennyire kívánja őt.