Fájó ébredés

Linda a tükör előtt áll. Tudatában van, hogy szép és dekoratív nő. Tudja, hogy sok férfit vonz szinte tökéletes alakja, cicás arca, tengerkék szeme, mogyorószín haja, ragyogó mosolya, csengő hangja. Tudja, mert sokszor mondták már neki. Azt is tudja, hogy rengeteg hibája van: többek közt képtelen alkalmazkodni, ami párkapcsolataiban végzetes. A férfiak általában túl sokat várnak tőle. Vagy ha nem is sokat, mást. Fiókja telis tele szerelmes levelekkel, versekkel, virágok üdvözlőcéduláival, szíve pedig a szakítások fájdalmával.

A Férfi meglátja, megtetszik neki. Imponál a vadóc természet, a feltétlen őszinteség. Aztán beleszeret, szinte bálványként tiszteli. Őt nehéz megkapni. Barátként végtelenül nyitott, szerelmes nehezen lesz. Egyre nehezebben. Fél az újabb csalódástól. A Férfi türelmes. Virágot hoz neki, verset ír. Kávézni viszi, moziba, színházba, étterembe, képtárba. Hónapok telnek el, amíg sikert ér el. De eléri. Linda ismét szerelmes. Eltöltenek pár boldog hónapot, aztán minden megváltozik. Kihűl. Miért? Ki tudja. Ott állnak, és érzik, ennek így semmi értelme. A Férfi önérzetének sok Linda őszintesége, nem tud ennyire nyíltan beszélni a problémákról. Linda egyszerűen unatkozik. Szakítanak, de barátok maradnak. Néha találkoznak, beszélgetnek. Mindketten szenvednek. Külön-külön.

Összezavarodnak. Lassan semmit se értenek. Az újrakezdésen gondolkoznak, de nem megy. Valahogy nem. Megszakítják a kapcsolatot. Megpróbálják mással, de az se megy. A Férfi Lindát keresi a nőkben, Linda őt a férfiakban. Kudarcok halmaza. Nem bírják tovább. Újra találkoznak. Miért? Jó döntés? Ők se tudják. De valamit tenniük kell.

Aztán egy nap Linda valamiért felugrik a Férfihoz.