Fociedzés

Középiskolás koromban rendszeresen jártam fociedzésekre. Ekkor, tizenöt évesen történt meg velem, amit most elmesélek.
Egy fárasztó pénteki edzés után a fiúkkal kimerülten mentünk vissza az iskolai öltözőbe. Már délután fél öt felé járt, mindenki ment volna hazafelé. Pakoltuk össze a cipőket, mezeket, néhányan már mentek zuhanyozni. Én is teljesen izzadtan, kifáradtan ültem az öltöző padján, vártam, hogy szabad legyen a zuhanyzó. Egy páran már elmentek haza, mikor végre odakerültem. Nagyon kellemesen esett a vízsugár, teljesen felüdített a zuhany. Mikor észrevettem magam, már szinte mindenki elment, és ketten – hárman még beszóltak nekem a mosdóba, hogy elmentek haza, majd zárjam be az öltözőt és adjam le a kulcsot, mert már nincs itt senki. Senki – futott át az agyamon – most teljesen egyedül vagyok.
Csak álltam a zuhany alatt, nekidőltem a falnak, nagyon kellemes és pihentető érzés volt. Egész sokáig bent voltam, lassan szappanoztam magam, végig a teljes testemen. Mikor már teljesen szappanos voltam, elkezdtem a farkam simogatni, egyre gyorsabban a csúszós, szappanos kezemmel végig rajta. Ennél szebb már nem is lehet egy kellemes zuhany után – gondoltam, és már nagyon hiányzott a dolog, hogy most kielégítsem magam. Egyre jobb érzés volt, közben elzártam a vizet, hogy ne is zavarjon. Nem is tudom, talán percekig lehettem így – közben sűrű kézmozdulatokkal – mikor váratlanul egy lány betoppant az öltözőbe, és első meglepettségében felkiáltott
– Hát te meg mit csinálsz itt??? Nem tudtam mit válaszolni hirtelen, csak gyorsan magam elé kaptam a törölközőt. Észrevettem, hogy hiszen az osztálytársam tizenhárom éves huga, és a bátyját kereste. Nagyon helyes lány, szép alakja volt.
– Mutasd meg nekem is! – mondta Ági (így hívták), ezzel még jobban meglepett.
– Biztos, hogy akarod? – kérdeztem vissza.