Huncut vagy

Huncut vagy. Ahogy belépünk, ledobod a felsőruhád, mire megfordulok az ajtózárásból, ott állsz előttem melltartóban tangában és combfixben csípőre rakott kézzel és kis terpeszben... A szemed villámokat szór és azt mondja:
– Sokat a telefonokkal és az írásaiddal. Most én jövök. Nincs ellenkezés!!!
– Rendben. Mit tegyek?
– Semmit! – és hanyatt löksz az ágyon, ráülsz a mellemre és elkezded leráncigálni a pólóm... Nem értem mire a nagy sietség, de nekem így is jó, hát nem ellenkezem... Előkerül egy öv, amit eddig nem is vettem észre a kezedben. Ahogy leveszed a pólót át a fejemen, hirtlen összehurkolod a két kezem és a mögöttem lévő radiátorcsőhöz kötözöl. Kipróbálom, ki tudom-e húzni, de nem megy. Nem fáj, ahogy megkötötted, de kiszabadulni sem bírok...

– Csak azért van, hogy biztosan ne ellenkezz! – mondod. Engem kezd nagyon érdekelni a dolog... Ott fexem félmeztelen és Te elkezded keresni a távirányítót. Bekapcsolod a TV-t és valami zenei csatornát keresel rajta... Megvan. Lassú lüktetésű blues zene. Men épp szex-re jó, de aki szereti, annak nagyon is megfelel... Egy párnát előzékenyen a fejem alá illesztessz, hogy lássalak és elkezdesz lassan táncolni. Semmit nem veszel le, semmi különöset nem csinálsz, csak valahogy az egész erotikus. Nincs benne a hivatásos stripperek túljátszott élvezetéből, de az nagyon is látszik, hogy ha végigsímítasz magadon, azt élvezed. Sőt azt is, ha csak nézlek... Időnként a nadrágomra is félreérthetetlen pillantásokat vetsz. Élvezed a hatásod. Van... Látszik is.

Lassan táncolsz, a kezeddel inkább magad símogatod, mint táncolsz, és többet van a tangádon mint máshol, de azért önkielégítésnek nem mondanám. Mindenesetre ezt nem az apácazárdában tanultad, az biztos...

A fehér szatén kezd átázni... Nem látszik rajta direktben, de ahogy fordulsz, a fény másképp törik meg rajta. Háttal nekem lehajolsz nyújtott lábbal... Szétteszem a lábam, hogy ne legyen a látvány útjában. Eszreveszed a mozdulatom. Talán félreértetted, talán nem, mindenestre megfordulsz, kifűzöd a cipőm és lehúzod. A zoknit se hagyod fönn... Másik lábamon szintén... Megpróbálom a lábfejemmel megsímogatni a puncikád a tangán keresztül, de nem hagyod. Elhúzódsz.
– Leközzem a lábad is!? – kérded kicsit fenyegetően. Bár tudom, hogy ez csak játék, azért kicsit félek tőle. A klausztrofóbiám figyelmeztettő csengője megszólal...
– Ne. – válaszolom halkan.