A korrepetálás 2. rész

– Tegnap este felhívtam Istvánt a koleszból, holnap délutánra a Marika néni megszervezett egy Diákköri megbeszélést, kötelező ott lennem, mert vezetőségi tag vagyok – mondta Éva.

– Akkor ugrott a buli? – kérdezte Edit.

– Nem. István azt mondta, kijön és megvár suli után. Úgyis el kell mennie a szülei hétvégi házába. Előtte viszont kocsival elugrunk a közelbe és teszünk egy-két illetlen dolgot.

– A suli előtt akar megvárni? Ez ciki még befújja valaki Józsefnek, hogy idegen pasik autóiba szállok be. Ez nem hiányzik, most nagyon jó vele. Olyan aranyos. – mondta Edit.

– Sejted, hogy nem rendeltem ide a tér közepére. Kétutcányira vár minket 13:3O-kor.

– Na és hová megyünk? Neked 16:30-ra vissza kell érned a koleszba. – aggódott Edit.

– Ne aggódj már ennyit! Tudok egy helyet nem messze, egy régebbi pasimmal jártunk oda, ebben az időben nem jár arra senki. De külön jó, hogy szoknya van rajtad.

– Sziasztok. – vágódott be csodálkozva a hátsó ülésre Edit.

Béla és Árpád is ott vigyorogtak a kocsiban. Éva is a hátsó ülésre ült Béla mellé.

– Ti mindig ilyen elválaszthatatlanok vagytok? – kérdezte Edit.

– Mostanában igen. Nagyon vonzók vagytok és összetartotok bennünket. – válaszolta Árpád.

– Túlzásba ne vidd a hízelgést! Éva mondjad merre! – türelmetlenkedett István.

Éva lelkesen magyarázni kezdte az utat és közben bájos természetességgel rávágott Béla kezére, aki tapogatni kezdte őt. Negyed óra múlva megérkeztek a közeli hegy oldalára, ahol lekanyarodtak egy földútra és 1OO méter után megálltak. A helyet ritkán álló fák és bokrok vették körül némi kilátást biztosítva a város felé.

– Kifelé banyák! Gyertek fiúk, mutassuk meg nekik mink van! – erélyeskedett István.

Azzal felsorakoztak a kocsi oldalához és elővették a farkukat. A lányok annyira mulatságosnak találták a letolt nadrágban, lógó farokkal ácsorgó fiúkat, hogy nevetni kezdtek. Edit hajladozott a nevetéstől és Évába kapaszkodott. A fiúk kezdeti magabiztossága eltűnt és szorongva álltak, farkuk mintha összehúzódott volna.

– Na elég a röhögésből! Nem szórakoztatni jöttünk benneteket. Gyertek és markoljátok el a farkunkat.

– Markolni?! – lihegte nevetés közben Éva.

– Maximum csippenteni lehetne, két ujjal! – nevetett Edit.

– Látsz te itt farkakat Edit?

– Farkakat?! Pöcsöket, kis fütyiket, fütyikéket látok. – nyerítette Edit.