Szürke minden

Szürke minden. A tegnapi fehér hó latyakká változott, az égen sötét felhők úsznak, de nem tudják elvenni a jó kedvemet.
Ma találkozom veled.
Több hete fokozzuk egymás kíváncsiságát, mail-ben, telefonon, és ma végre beteljesülhet, amit mindketten forrón várunk.
Vidékről érkezel. Eléd megyek a pályaudvarra. 5 körül ér be a vonatod. Ott várlak az érkezési oldalon. Nagy a tömeg. Legszívesebben gólyalábakat növesztenék, hogy előbb láthassam a szöszke buksidat.
A tömegben végre meglátom azt az ismerős mosolygós szempárt. Lökdösöm félre az embereket. A karomban akarlak tartani végre.
Egy ölelés. Egy forró csók. Fogom a csomagod.
– Siessünk! Hátha nem hűlt még ki az autó. Meg ne fázz ebben a hidegben! Fűtöttek a vonaton?
És csak kérdezek, csacsogok. És nézlek. Majd felbukok valaki otthagyott bőröndjében.
Az autó nem hűlt ki. Gyorsan indítok és repülünk hozzám. Útközben fogom a kezed. Vagy Te az enyémet? A francba, néha váltani kell??
Fordul a kulcs a zárban. Kattan a kapcsoló. Fény árasztja el az előszobát. A csomagodat leteszem. Kihámozlak a kabátodból, ledobom a sajátomat is, és átkarollak. A szám játszik a tiéddel.
– Nem megyünk beljebb? – kérded. Zavarban vagyok.
– Persze. Éhes nem vagy? – és miközben kérdezem, gondolatban jól leteremtem magam: – Hová rohansz? Az egész éjszaka a miénk. Sőt...! A holnap délelőtt is.
– Ettem a vonaton. – közlöd – és most végre szeretnék hozzád bújni.
Leülünk a nappaliban. Átkarollak, fejed a vállamon. Csókolgatom az arcodat, Te meg bújsz. Nagyon. Ahogy szeretem.
Beszélgetünk semleges dolgokról. Lábadat felhúzod a kanapéra, befészkeled magad az ölembe. Simogatlak és közben a szádat keresem a számmal. Játszunk egymással. Jó így.
Kezem a pulcsid alatt. Lassan fedezem fel kezemmel a tested. Nyújtózol egyet kéjesen. A pulóver gyorsan lekerül rólad. Nem tudom hogy csináltad, de a pulcsi a földön és Te ugyanabban a helyzetben vagy mint egy pillanattal ezelőtt. Aztán szemrehányóan nézel. Rólam is lekerül a fenti ruhadarab. Pokrócért nyúlok. Betakarlak, bár nem fázunk. Telik az idő. Kint teljesen sötét van. Kezeink ingerelnek, a csókok végeérhetetlenek. Nem bírod tovább. Kikecmeregsz az ölelésemből, fogod a kezem és a háló felé húzol.
Az ágy megvetve hívogat. Szinte tépjük egymásról a ruhadarabokat. Aztán bújunk a hűvös paplan alá. Végre érezzük egymás mezítelen testét. Csókokkal halmozlak el. Nyelvem végig simít a nyakadon, aztán a válladon, majd vissza a szádhoz. Jó játék ez. Nyelved a fülemet csiklandozza, beleborzongok, isteni.
Fölém kerekedsz. A te nyelved is bejárja azokat a helyeket rajtam, ahol az enyém járt rajtad. Birkózunk. Hol Te vagy felül, hol én. Néha szinte érzem, hogy dorombolsz a kezemben, mint egy cica.
Aztán föléd térdelek. Már nem hagyom, hogy elfordulj. A melleidet nyalogatom. A bimbóid, ha eddig nem feszültek, most annál jobban. Szopogatom, finoman szívogatom őket felváltva. Kéjesen adod át magad, a szám nyújtotta élvezetnek. Végig csókolom a hasadat. Lejjebb csúszok. A combjaidon siklik a nyelvem. Majd a lábad közé bújtatom a fejem és elkezdem nyalni a puncidat. Széthúzom a nagyajkakat, a csiklódat az ajkaim közé veszem és finoman szopogatni kezdem. Hallom a kéjes sóhajodat, érzem, hogy megremeg a tested. Ujjaim a hüvelyed bejáratát simogatják... Kezeddel a hajamba túrsz, ívben feszül a tested, hüvelyed megszorítja az ujjamat. Egy halk sikoly hagyja el a szádat.
– Jó volt? – nézek kérdően a szemedbe. Hálásan mosolyogsz. Szánk egy forró csókban olvad össze. Melléd fekszem, magamhoz szorítalak. Kezed a combomon nyugszik. Nyugszik? A körmödet végighúzod a combomon. Megsimogatod a heréimet. Finoman végig karcolod a farkam oldalát, megsimogatod a makkomat. Nyelvedet végighúzod a hasamon. Egy mozdulattal fölém kerekedsz. Ráhajolsz a farkamra és szinte alig érintve, a szádba veszed. A kezeddel a herémet simogatod, közben az ajkaid le-fel járnak. Mennyei érzés, a lábam megremeg az izgalomtól. Körbenyalod a makkomat, aztán újra mélyen a szádba veszel. Ha ezt még egy kicsit így csinálod, a szádba fogok elélvezni...
Azt hiszem egyre jobban érzed, hogy feszülök. Abbahagyod az ilyetén való izgatást. A farkam fölé térdelsz és egy mozdulattal magadba csúsztatod. Lassan, egyre mélyebbre. A makkommal érzem a méhszájad. Egy picit felsikkantasz, aztán helyükre kerülnek a dolgok. Elkezdesz rajtam mozogni. Azt hiszed, én ezt sokáig bírom? A hüvelyed kéjesen szorít, a méhszájad őrülten izgatja a makkomat. Pillanatokon belül élvezek. Gyorsítasz a tempón. Karmolod a mellkasomat. Az arcodba nézek. A szemed lecsukva, az arcod átszellemült...
Nem bírom tovább. A gerincemen mintha áramütés szaladna végig, egészen a herékig. Szinte visongva élvezek a hüvelyedbe. Csak pumpálok, pumpálok. Ráborulsz a mellkasomra, Te is zihálsz. Lassan csillapodunk. Kinyújtod a lábad, hogy kényelmesebben feküdhess rajtam. Megszorítalak. Jó veled. Szeretlek.
Kis idő múlva megszólalsz:
– Nem vagyok nehéz?
– Édes teher... – súgom a füledbe.
Kicsusszanok belőled, te meg lecsusszansz rólam. Fejed újra a vállamon. Átkarollak. Így alszunk el...