Tárgyalás után

Tárgyalás. Elememben érzem magam, nem gondolok semmire, csak arra, hogy közös nevezőre jussak az ügyféllel. Éppen búcsúzunk, mikor megrezzen a telefonom: sms-t kaptam. Mikor meglátom, hogy Ő küldte, összeugrik a gyomrom, az örömtől. "Ha van időd, hívj fel. " Szűkszavú üzenet, rossz érzésem támad.
Visszamegyek a helyemre, Őt tárcsázom, már fejből tudom a számát.
– Szia, én vagyok, mondd.
– Rossz a kedved, menj haza.
– Ezt akartad mondani? – lepődök meg. Valóban rossz a kedvem, s már én is gondolkodtam rajta, hogy hazamenjek. Ami nem megy, azt ne erőltessük, alapon.
– Menj haza, délután felhívlak, beszélnünk kell.
– Most nem jó?
– Nem. Nekem is dolgom van, Te meg nem vagy olyan hangulatban. Ha lazítasz kicsit, jobb lesz.
– Jó, hívj fel délután. Szia – teszem le a kagylót. Könnycsepp születik szememben, de dühösen kitörlöm őket. Nagy lány vagy már kislány, korholom magam, túljutsz rajta is.
A főnök megértő, szó nélkül hazaenged.
Első dolgom, hogy beüljek egy kádforró vízbe, s érezzem áldott lazító hatását. Fürdőolajat öntök bele, gyertyát gyújtok, s Vangelist teszek fel. Kényeztetem a testem, ha már ennyi évet kibírt velem.
Éppen magam köré tekerem fürdőlepedőmet, mikor a telefonom. Ő az.
– Gyere, nyiss ajtót.
Leroskadok a kád szélére, úgy érzem, rosszul hallok:
– Itt vagy?
– A ház előtt, beengedsz?
Ajtót nyitok, meglátom Őt, némán beengedem. Nem tudom, mit kell mondani, elvarázsol a közelsége.
Ő sem szól. Csak átölel, simogat s mélyen beszívja ilatom. Átölelem, görcsösen kapaszkodom belé, nem akarom többé elengedni. A szobába hátrálunk, az ágyra dönt.
– Feszült vagy még, ugye?
Bólintok. Nagy tenyere gyengéden siklik a hátamon, a hasamra fordulok, s átengedem magam a dögönyözésnek. Ujjai átdolgozzák az izmaim, lehunyom a szemem, élvezem érintését. Közben halkan beszél hozzám, duruzsol fülemben vibráló hangja.
– Ellazultál? – hajol fülemhez egy idő után. Igent mormogok, erre fülembe nyal. Mintha áramütés érne, vonaglok meg alatta. Meg akarok fordulni, de nem enged.
– Várj még – suttogja.
Testem megfeszül várom a beígért folytatást.
– Ne mozdulj – kéri. Megnyikordul az ágy, ahogy felkel róla. Hallom neszezését, majd egy halk pukkanást. Visszajön a szobába, meghajlik az ágy a súlya alatt. Ahogy fölém hajol, megérzem melegét, egyidejűleg nyugszom meg, s feszíti vágy a testem. Várom, hogy folytassa a masszírozást, s azt is, hogy adjon egy pohár felsikoltok: valami hideget érzek végigfolyni a gerincemen, majd rögtön, utána megérzem a kedves száját és nyelvét, ahogy követi a útját a bőrömön. Felnyögök, gerincem ívbe hajlik, de visszanyom az ágyra. Egész addig öntözi a finom itallal a hátam, amíg már csak nyöszörögni tudok, nincs erőm ellenállni. Lejjebb csúszik, a fenekemet nyalogatja, ökölbe szorítom kezem, rázkódok a kéjtől. Combjaim kitárom, hogy ott, azokat az érzékeny részeket se hagyja ki, s eszébe sincs. Valahonnan messziről hallom zihálásunkat. Szeretnék megfordulni, hogy magamhoz húzzam, de nincs erőm, s félek, elcsitul a tűz a testemben. A két combom közé nyal, elérve puncimat, megvonaglok alatta, s ő nem hagyja abba. Kicsit széthúzza a fenekem egész az ánuszomig izgat. Alig bírok már magammal, de még mindig nem kéri, hogy megforduljak. Most a combomra önt a gyöngyöző italból, ami lefolyik a bőrömön. Lassú folyása olyan, mint harmatfinom nyelvek érintése. Lenyalja combom belső feléről a , kezével tovább simogatja fenekem. Azán egyre lejjebb és lejjebb ér, először a térdhajlatomról szörcsöli fel az isteni lét, majd mikor kezébe veszi a bokám, összeszedem magam, és megfordulok. Látom őt, s mégsem, csak érzem, de azt minden idegszálammal. Próbálom kirántani a lábam a kezéből, de nem engedi, a szájához emeli, s egyenként szopogatni kezdi a lábujjaimat. Vonaglok, akár egy kígyó, de nem könyörül. Az orgazmus közelében járok, már csak ettől.
A combjaim közé térdel, s leönti a mellkasomat is, majd rábukik, a mellemre és onnan issza fel a . Egyre lejjeb és lejjebb nyalogat, a köldökömmel játszik, majd nyalogatni kezdi a csupasz vénuszdombomat. Már-már magamba nyomom a fejét, végre megérzem a nyelvét hüvelyemben. Szinte azonnal elélvezek.
Tisztul a látásom, meglátom Őt. A szeme csillog, ahogy néz engem.
– Gyönyörű vagy – húz fel, magához von, összetapadunk, már csak a miatt is, de egyikünk se bánja. A számat nézi, megcsókol. Átölelem, nem eresztem. Közelebb csúszok hozzá, maga is igazít csípőjén. Belém csúszik, s ringatni kezd. Belenyögök a szájába. Ráfonódom, simogatom, csókolom a szemét, a száját, az állát, a vállát, ahol érem, nem tudok betelni vele. Kicsit elhúzódik, a nyúl, kivenném a kezéből, de nem engedi. Lelocsol mindkettőnket. Rátapadok, lefetyelem róla a nedűt, miközben érzem Őt magamban, minden egyes lökése növeli gyönyörömet.
Már nem csókol, lihegése megtöri lélegzetét, fejét vállamba rejti, ajkával a bőrömre tapad. Fokozzuk a ritmust, feszit vágyunk. Már nem hullám a kéj, hanem elönt, ránézek, Ő engem néz, felhördül, beleremeg az egész teste, mikor feloldódik az orgazmusban.
Az ágyra roskadunk.
– Boldog születésnapot, élet! – suttogja elfúló hangon, s megcsókol.