Tíz év múlva

Tíz év. Ennyi telt el, mióta utoljára találkoztunk. Nem váltunk el haraggal, csupán megbeszéltük, hogy ez a kapcsolat vagy mindent akar tőlünk, vagy semmit. MINDEN-t nem adhattunk, így elválltak útjaink. A múlt héten akadt kezembe egy könyv, és ismerős volt a szerző álneve. Elolvastam a 10 novellát magába foglaló szerzeményt. Az utolsót egy szárnyak nélküli angyalnak ajánlották? Két napig nem mertem belekezdeni, féltem attól, amit olvashatnék. Péntek este végül vettem egy nagy levegőt és fellapoztam az utolsó történetet. Először azt hittem, becsapott az ajánlás, hogy mást is nevezett szárny nélküli angyalnak, hiszen a szavak, a mondatok, a sorok, amik megfogalmazták érzéseit idegenek voltak számomra. A felénél járhattam már, mikor egyértelmű utalást találtam személyemre. Szeretethullám és valami édes-bús emlék futott át rajtam, s mikor tovább olvasva ahhoz a részhez értem, mikor először elképzelte szeretkezésünket, újra azt a régi vágyat éreztem, mint mikor még csak

Ő létezett számomra. Egy hosszas tépelődő, múltat újra és újra felidéző hétvége után vettem bátorságot, és felhívtam. Én naív, azt hittem, még a régi telefonszámon elérhetem, de nem így történt. Megváltozott a száma. Hirtelen ötlettől vezérelve a kiadót hívtam, persze nem adták meg az elérhetőségeit, de megígérték, hogy nevem, és üzenetem átadják neki. Délután, már a munkaidő végén a telefonom: magántelefonszámot írt ki. Felvettem, bemutatkoztam. Csönd. Belehallóztam, s még így is egy pillanatnyi kihagyás után hallottam meg:
– Semmit nem változott a hangod. Úgy érzetem magam, mint akibe villám sújtott. Nem tudtam megszólalni, s egy kósza pillanatig megfordult a fejemben, hogy leteszem a kagylót.
– Szia! – szólaltam meg. Olvastam a könyved. – sutának, szerencsétlennek éreztem magam. Miért is kerestem meg? 10 év után mit akarhatok tőle?!
– Örülök, és tetszett?
– Még jobban írsz, mint emlékeztem? Csak tartottam a telefont, és nem tudtam mit mondani, pedig annyi mindent szerettem volna elmesélni neki.
– Mit csinálsz most? Ha van időd, együtt vacsorázhatnánk. Én főzök! – jött meg a hangom.

Bediktáltam a címem és kértem, hogy 8 órára jöjjön, hogy mindent elő tudjak készíteni, majd elbúcsúztunk. Olyan gyorsan még sosem értem haza, mint akkor, mégis késésben voltam, mert otthon tátongott az ürességtől a hűtő, ezért beugrottam a lakásomhoz legközelebb eső szupermarketbe, ahol ezren voltak. Mire végre hazaértem, alig egy órám maradt 8 óráig. Lezuhanyoztam, és próbáltam kitalálni, mit vegyek fel. Semmi nem volt jó: az egyik hivalkodónak tűnt, a másik visszafogottnak, a 3-ról meg nem is beszéljünk. Főzni természetesen nem maradt időm, és 8 előtt 10 perccel még mindig egy szál fűrdőköpenyben szobroztam a hálószoba közepén elbarikádozva magam a szekrényből kirángatott ruhákkal. Határozott mozdulattal meghúztam derekamon az övet és a telefonhoz léptem, hogy lemondom a találkozót, de persze csak a pizzéria számát tárcsáztam, hogy pizzát rendeljek.

Pontos volt. Úgy éreztem magam, mint 10 éve, mikor arra vártam, hogy végre ide érjen és a karjába kapjon, mikor kinyitottam a bejárati ajtót. Megöregedett, ez volt az egyetlen, ami eszembe ötlött. Arcán nyomott hagytak az évek, olvadt csokiszín szeme érettebb, komolyabb lett.
– Gyere be! – engedtem neki utat, s mikor elsétált mellettem, idegen kölni illatát éreztem meg a levegőben.
– Tessék, ezt Neked hoztam? – nyújtott át egy csokor gyöngyvirágot, s mikor késve nyúltam érte, meg is kérdezte.
– Nem ez a kedvenced? Rosszul emlékeztem?
– De, ez a kedvencem, köszönöm! – suttogtam meghatottan, alig bírtam visszanyelni könnyeimet. – nem is tudom miért, de testéhez simultam, a következő pillanatban visszahőköltem, nem tudhattam, mit vált ki belőle érintésem. A szobába mentünk, hellyel , vele szemben ültem le. Nem szóltunk, néztük egymást. Idegen volt, s mégis annyira ismerős. Szájának, telt vonala, széles álla, arcának vonásai, szemének jellegzetes villanása.
– Ugyanolyan szép vagy, mint régen.
– Te pedig ugyanolyan ügyetlenül hazudsz? – nevettem fel, s ő is elmosolyodott?
– Nem főztem, de rendeltem pizzát, húsosat, azt szereted, ugye? Borom az van, többféle is, mit szeretnél inni?
– Majd a pizzához. Most mesélj magadról, mi történt veled mióta nem találkoztunk?

Belekezdtem. Meséltem neki arról, hogy végre megvalósult az álmom, utazhattam bejártam a rég áhított tájakat, alig ismert kultúrákkal ismerkedtem, megtanultam lovagolni. Arról, hogy ez alatt a 10 év alatt nem tudtam őt elfelejteni, s ez rányomta bélyegét kapcsolataimra, mélyen hallgattam. Persze rákérdezett, de szerencsére csengettek, megérkezett a pizza. Átvettem, és a konyhába vonultunk. Míg elővettem a poharakat, kést és tányérokat, őt faggattam. Mint kiderült, otthagyta a céget, kiment külföldre, kedvesével szépen csendben elválltak, az azutáni kapcsolatai nem voltak az igaziak. Mire megvacsoráztunk, már majdnem olyan felszabadultan tudtunk beszélgetni, mint annak előtte. A vacsorához megivott bor ellazított, bennünket.
– Tudod, mikor azt az utolsó novellát olvastam? Miért nem mondtad sosem? Nem nézett rám, ujjai között forgatta a borospoharat, látszólag minden figyelmét arra összpontosítva, hogy ki ne lötykölje a finom nedűt.
– Egyszerű. Ha kimondom, bevallom, és ez felforgatta volna a békés életemet. Letette a poharat, a kezem után nyúlt
– Most kimondtam, bevallottam: itt vagyok.

Feltérdeltem és mellkasához bújtam. Elfészkeltem magam rajta és élveztem, hogy itt van mellettem. Ujjai hajamba merültek, másik keze a hátamon időzött. Tenyere nagy volt és meleg, régen elfeledett, mégis paradox módon sosem felejtett érzéseket váltott ki belőlem. Gombóc szorította torkom, mikor felnéztem az arcára és megcsókoltam. Újra ismerkedtünk a régivel, az el nem feledettel. Feltérdeltem, szembefordulva vele, magához húzott, és tovább csókolt. Átöleltem, szorosan, s szájába nyögtem, mikor annyi hosszú év után becézni kezdte testem. Nem kellett bevezetés, olyan nagyon kívántam, mint egykoron. Lefejtettem magamról a tenyerét, elhúzódtam szájától, és fülébe suttogtam, hogy most akarom őt, azt, hogy bennem legyen, hogy eggyé váljunk. Viszonzásul belesuttogta a szabaddá váló melleim közé, hogy nem engedheti, hogy a testi vágy úrrá legyen rajtunk, szeretne újra megkóstolni, elmerülni ölemben, végigcsókolni testemet, míg nem vonaglok alatta rabszolgaként. Szavai mágikus delejként hatottak rám, egyre jobban kívántam őt és azokat a régi-régi szeretkezéseket, melyeket mindannyiszor csodaként éltünk meg.

Hátradőltem a kanapén, ő felém térdelt, és simogatni kezdett. Remegett a keze, ahogy hozzám ért, szeme enyémbe fúródott. Elvarázsolt ujjainak lágy, finom érintése. Végigrajzolta szemem, szám körvonalát, és én felnyögtem a vágytól. Felém hajolt, megcsókolt, keze letévedt nyakamhoz, majd a kulcscsontomhoz, még lejjebb a mellemhez. Ott megpihent, mintha egy régóta vándorlásra ítélt száműzött tért volna haza. Orrhegyen puszilt, aztán az egyik, majd a másik szemem került sorra. Keze egyre kisebb körben simogatta a mellem, de nem ért a bimbóhoz, ezzel is tovább szítva bennem a már így is kitörni készülő tüzet. Elnyílt a szám, játszani hívtam nyelvét, átöleltem a nyakát, felemelkedtem kicsit, hogy felsőtestünk összeperzseljen. Az inge még köztünk volt, kapkodva gomboltam ki, és sodortam le melléről, hogy érezhessem végre forró bőrét. Elvonta száját, a hajamba nyögött, ahogy mellem az övéhez ért. Fülembe csókolt, ízlelgette cimpámat, nyöszörögtem becézésre. Hátát simogattam, végig a gerince mentén, körmeimmel finoman karcoltam bőrét, meglett a hatása, lihegni kezdett, már ő sem akart hosszú előjátékot. Kigurultam alóla, le a földre, és elé térdeltem.

Kitalálta mit akarok, de megrázta a fejét: – Nem, nem a melled között, benned akarok elélvezni – szólalt meg rekedten. Elmosolyodtam, és nyúltam is nadrágja felé. Segített kigombolni és levenni magáról, mert ügyetlen voltam a türelmetlenségtől. Bokájáig toltam a nadrágját és az alsóját, és lábai közé térdeltem. Az ölébe szagoltam, érezni akartam felizgult testének férfias illatát. Arcomat megcsiklandozta szőrzete. Megcsodáltam büszkén meredő férfiasságát, egy pillanatig mélységes öröm töltött el. Felnéztem, mielőtt érte nyúltam volna. Engem nézett, homályos tekintete elárulta, mit érez most. Előbb a hasát simogattam, aztán egyre lejjebb, lágyékának finom részét lejjebb, combjának selymesen finom belső részét. Farka még inkább meredezett, makkjának sötétrózsaszín színe csókolózni hívta ajkamat. Ráhajoltam, számba engedtem, körbesimogattam tetejét, bele-bele mélyesztve nyelvem érzékeny vágatába. Felnyögött, megfeszült a teste, erősen hajamba markolt. Eltolta fejemet. – Nem – megfogta a kezem és felhúzott magához, az ágyra térdeltem, lábai közé.

Lesimogatta vállamról a fürdőköpenyt, alatta meztelen voltam. – Gyönyörű vagy – suttogta. Belepirultam tekintetébe. Kezébe vette súlyos melleimet, lehajtotta fejét, és ajkai közé csippentette előbb az egyik, majd a másik mellbimbómat. Kéjes érzés, mint valami éles kés nyilalt mellemből le egészen az ölemig. Kezem elindult hasamon, egyre lejjebb, puncim felé. Éreztem milyen nedves vagyok, combjaimon csorgott lefelé gyönyörnedvem. A kedves felemelte fejét és észrevette merre időz a kezem, szemében hamiskás fény villant, kitalálta gondolataimat. Gyors helycsere után már a combjaim között térdelt, és belém merült a nyelve. Imádtam kényeztetéseit, senki nem tudott úgy bánni a testemmel, ahogy Ő. Két ujját finoman belém vezette, lassú mozdulatai egyre erőteljesebbé váltak, nyelve pedig a csiklóm és a hüvely közötti érzékeny utat becézte mindaddig, míg el nem sodort első orgazmusom.

Ívbe feszült a testem, combommal erősen tartottam fejét, és kéjesen nyögve élveztem el. Megvárta, míg elcsitul bennem a gyönyör, feltérdelt, lehajolt, hogy szájon csókoljon, majd kezébe fogta farkát és végighúzta puncimon, csiklómtól egészen a hüvelyemig és vissza. Nézte, ahogy férfiassága átveszi nedvességemet, arcán régen látott kéjsóvárság ömlött el. Megrándultam, és feljebb toltam a csípőmet, jelezve, hogy hatoljon már belém, mert erre vágyom 10 éve. – Semmit nem változtál, te kis telhetetlen te – mosolygott. – Te sem panaszkodhatsz, ugyanolyan jó Veled, mint régen. Egy pillanatig egymásba fúródott tekintetünk, majd nagyon lassan kezdett el belém hatolni. Lehunyt szemmel élveztem ki minden pillanatot, s mikor végre teljesen bennem volt, kivárt egy pillanatig, és csak utána kezdett el mozogni bennem. Utána mozdultam, gyorsabb ritmust követelve, és értette mit akarok. Felém hajolt, a vállába kapaszkodtam, ő felhúzott magával.

Átöleltem csípőjét térdeimmel erősen tartottam, ráfonódtam egész felsőtestemmel és hol átvettem ritmusát, hol ellene mozogtam. Belekapott a számba, majd a nyakamba és a fülembe csókolt, én vállát harapdáltam és simogattam nyelvemmel. Ha lehetséges még jobban felizgatott hangos nyögése, rekedt zihálása, hozzásegített második orgazmusomhoz. Hüvelyemet ritmikusan össze-összeszorítottam, hogy ösztönözzem őt, és erősítsem orgazmusának intenzivitását, s persze az enyémet is. Robbanásszerű volt a harmadik orgazmusom, ellöktem felsőtestét, nekifeszültem csípőjének, hátrahanyatlottam az ágyra. A kedves megfogta a csípőmet, egy pillanatra megállt, míg tekintetünk nem találkozott, és újra mozogni kezdett. Alig egy pillanat múlva rázkódni kezdett, belemarkolt csípőmbe, lehunyta a szemét és rázkódva elélvezett, belém lövelve krémes életnedvét.

Csodálatosan izgalmas, izgató látvány volt, büszke voltam arra, hogy én váltottam ezt ki belőle. Gyönyöre csillapultával rám borult, kaptam egy csókot a számra, az orrom hegyére, majd mindkét szememre is. Kicsúszott belőlem, oldalra fordultam, hogy elférjünk a kanapén. Hozzám simult, összefonódtunk.
– Szeretlek – leheltem mellére, olyan halkan, hogy azt hittem, nem hallja meg.
– Hé még ne mondd ezt! Más ember lettem, mint anno voltam. Összeszorult a szívem.
– Jó, nem mondom. – Nem akartalak megbántani... hiányoztál. Megvigasztalt hangjának lágysága, lehunytam a szemem, elaludtam.