Egy kevéske romantika

A szakítás fájdalmas volt, nehéz és szerelmes szívvel engedtem el őt. Az idő múlt, de a fájdalom maradt, egy darab belőlem örökre nála marad. A lányt, ki fél éven át mellettem állt, és ezzel bőven túlszárnyalta életem eddigi párkapcsolatának összes rekordját, feledni képtelen voltam, így erőt vettem magamon, és felhívtam. Kavarogtak bennem az érzelmek, de Kedvesemben párra leltek! Mindkettőnk számára új esélyt hozott a pillanat, de félve kérdem én, ezúttal megbecsüljük azt?

A vonat lassan gördül a síneken, végül megáll, s szívembe azonnal izgalom száll. A lány, ki szememnek oly gyönyörű, biztosan a csarnokban vár. Kifényezett bakancsom csábításra készen falja a métereket, öltözetem elegáns, ellenállhatatlanul sármosnak érzem magam, így a belső hang: " nos készen állsz? ". Amint felértem a lépcsőn, meglátom, s máris a csókjaira vágyom. Csodaszép, tele rejtéllyel, és számomra sok-sok különlegességgel! Mosolya maga a mennyország, tekintete a szárnyaló szabadság, megbabonázott, újfent elhozta számomra a boldogságot. S eme nap a szívemben örök helyet kap. Csókokkal, érzéki érintésekkel, édes szavakkal búcsúztunk, de nem sok időre, csupán a jövő hétvégére. Sajnálattal kell közölnöm, az igaz történet eddig tartott, a boldogság esélye sajnos elúszott. De a szívem még érte dobog, a fantáziám dolgozik, amíg eme "szép" történet be nem fejeződik.

Az angyalok továbbénekelnek, ezúttal unalmas falucskám körül gyülekeznek. Várakozok az állomáson, telis tele érzelemmel, eljött a várva várt nap, találkozom Kedvesemmel. Mosollyal köszönt a drága, én csókot égetek ajkára. Felébred bennem a vágy, meztelen alakja, így mondom neki gyorsan: "Kicsim! Siessünk haza! ". Szobám szerelemre éhesen várt minket, az asztalon finom bor, s egy szál rózsa ékeskedett.