Akarlak, most és nagyon!

Egy évvel ezelőtt, januárban regisztráltam magam. Nem tudom más társkeresők számára mit jelent egy Web lapon való keresgélés, de én egy hét múlva már el is felejtkeztem mindenről. Brahiból indult számomra az egész: hittem is – nem is abban, hogy itt majd rám talál a nagy Ő. Aztán egy napon meglepődve olvastam az értesítést, amely szerint levelem érkezett. Lázas gyorsasággal kezdtem kutakodni agyamban a jelszóm után, hiszen azóta meg sem nyitottam az oldalt. Miután sikerült elolvasnom első és egyetlen levelemet, nagy örömmel gondoltam végig, hogy feladója minden szempontból tetszik. Igazán szerencsés vagyok – gondoltam, – hiszen az elképzeléseimnek megfelelő pasi írt nekem. Küldtem neki egy hosszabb bemutatkozó levelet, és rendszeresen jöttek-mentek e-mailjeink. Elmesélte miként szökött Magyarországra, s én hol szájtátva-belefeledkezve, hol meg könnyes szemmel olvasgattam mondanivalóját. Családját, kicsi hátrahagyva menekült abból a faluból, ahol nem tűrték, mert magyar író, aki harcol a magyarság, nyelvünk, és irodalmunk megőrzésének igaz ügyéért. Beszélt azokról a segítőkész emberekről, akik támogatták jó szóval, szállással, később köteteinek kiadatásával.

Új régiója befogadta, barátokra lelt, lehetőségekre talált álmai megvalósításához. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy tetszünk egymásnak, persze ezt fotóinkkal is megerősítettük. Igazi kényeztető leveleket is küldözgettünk, melyekben a számunkra legkellemesebb pozíciókat próbálgattuk, egyelőre csak virtuálisan. Közben egyre inkább kívántam, hogy belenézhessek smaragdzöld szemébe, mellyel olyan igézően tekintett rám a monitorról. Hiányzott, hogy fülembe suttogja azokat a kedves szavakat, melyek leveleiből hozzám szóltak és mintegy körbefontak, behálóztak. Vágytam arra, hogy megérintsen, magához szorítson, és én hozzábújjak, érezzem bőre melegét, szagolhassam haja illatát. Megkóstoljam csókját, számban érezhessem nyelvének játékát... Ő is így gondolhatta, mert elküldte mobilja számát, és kérte írjam meg SMS-ben az enyémet. Ezután már telefonon tartottuk a kapcsolatot, üzeneteink jöttek-mentek naponta többször is.

Megbeszéltük, hogy hol dolgozik, milyen a munkaidő-beosztása. Nem tagadom, régóta nem volt már kapcsolatom és most nagyon vágytam rá, hogy személyesen találkozzunk, közelebbről megismerjük egymást.