T

alf

áb

alf

or

alf

tű

alf

z

Az augusztusi hajnal csípős hidege a mellett talált. Fázva húztam magam köré az elnyűtt pokrócot, de így is remegett minden tagom. A lángok már alig-alig pislákoltak; de a kihaló parázs még adott egy kis meleget lábfejemnek a harmattól átázott tornacipőn keresztül. "Mi a fészkes fenének vagyok én itt? " – dohogtam magamban, miközben egy bottal kíséreltem meg jobb belátásra bírni az immár végleg kialudni készülő tüzet. Próbálkozásom hasztalan volt, a nedves faágak már nem akartak fellobbanni. "Na, pihennek ezek is, csak én nem" – s ráütöttem a bottal az egyik tuskóra, mire az kigurult a hamukupac szélére "Holnap jól letolom a Ferit, mi az istenért nem tudott jobban vigyázni a tűzre? " Igyekeztem minél jobban betakarózni, de mindig akadt egy rés, ahol a hideg utat talált magának, egészen a csontjaimig. Kezdtem elátkozni azt a pillanatot, amikor az esti gyűlésen, önként igába hajtva fejemet, jelentkeztem őrségbe. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a nappalok trópusi hősége után így lehűl a levegő – és vele együtt a lelkesedésem is. Bánatosan néztem végig a sötét mélyén megbúvó sátrakon. Mindben ott aludtak békés nyugalomban, a hálózsák és takaró ölelő melegében. "Mindegy már csak két órát kell kibírnom" – bíztattam magam, nem túl meggyőzően.
Felkeltem, vállamra tekertem a takarót, és ugrándozni kezdtem. Hamar felfrissültem, s a hideget sem éreztem már annyira. Immár harmadjára indultam el ellenőrző körutamra. "Nehogy valami megzavarja ifjúsági táborunk csendjét" – idéztem fel magamban táborvezetőnk szavait cinikus mosollyal, ahogy sátra mellett elhaladva hangos, jóízű hortyogás ütötte meg fülemet.
Halkan róttam a köröket, a nedves fűben. Az egyik ponyva mögül neszezésre lettem figyelmes. Az órámra pillantottam, négy múlt pár perccel. "De korán kelt itt valaki" – gondoltam, s már indultam volna tovább, amikor bentről a rozzant tábori ágy lassú, de ütemes nyikorgását véltem meghallani. Közelebb léptem a sátorhoz, persze véletlenül sem a kíváncsiságomtól vezérelve, hallgatózni nem szép dolog! Elvégre ügyelnem kellett a tábor csendjére és rendjére, és úgy tűnt éppen a rendzavarás esete forgott fenn, ezért fontosnak találtam, hogy alaposabban is kivizsgáljam az ügyet. A nagy osonásban csak az utolsó pillanatban tudtam elkerülni, hogy keresztülessek a sátor feszítőkötelében, és bezuhanjak a sátorba.